2017. október 15., vasárnap

Dilemma (November 9., Vasárnap)

Bocsánat, hogy késtem a résszel és hogy csak ilyen rövidet tudtam írni, de még minidg meg kell tanulnom valahogy beosztani az időmet a sok tenni,tanulni valók mellett. Azért remélem tetszik.
Puszi,
Miss Alison xx

November 9., Vasárnap
Ha lehetne olyan díj, hogy a világ legboldogabb embere, akkor az tuti én lennék. Őrülten őrültem annak, hogy Dominikkal tölthettem tegnap a délutánom és annak, hogy tudom Izával neki most nincsenek rendben a dolgai. Ami lehet így picit gonosz, hogy az utóbbinak örülök, nem akarok rosszat Dominiknak, de azért jó azt tudni, hogy a kapcsolatuk már nem stabil.
Napi programom:tanulás, apummal kertben kertészkedés és lányokkal talizni, hogy megbeszéljünk mindent és végre együtt legyünk.
A tanulással gyorsan végeztem, valamilyen varázslatos módon. Mondjuk nem volt sok, így kimentem apumnak segíteni a kertészkedésben.
Gyorsan magamra vettem egy kötött mustársárga pulóvert és belebújtam egy kantáros farmerbe.
Gondoltam ez olyan kis kertészkedős szett, majd ehhez még egy gumikacsa színű gumicsizmát (komolyan olyan a színe).
Ma visszajött egy kis jó melengető napsütés, így mikor megállhattam pihenni az ásásban, akkor az arcomat napoztattam a sárgás-fehéres sugarakkal. A levegő friss volt még a tegnapi zápor miatt. A levágott fű illata pedig ....
-Bella,Bella! Arrébb tudod húzni kicsit a zsinórt? Beakadt- hát, ennyi az én költői énemnek. Apum rángatta a zsinórt, miközben továbbra is ment a fűnyíró borzalmas brümmögése.  Gyorsan oda szaladtam a beakadt részhez, majd percek alatt kibogoztam.
-Köszönöm- mosolyodott el és nagy élvezettel nyírta tovább a füvet. Én pedig folytattam az ásást a virágok elültetéséhez.

Mellettem anya szokásosan a vasárnapi ebédet főzte, én addig mellette valami kisebb sütit kezdtem el készíteni. 
-Mi volt tegnap a fiúval?-mosolygott rám érdeklődve. 
-Semmi különös, beültünk egy kávézóba és beszélgettünk - lapoztam vissza a recepthez. 
-Semmi érdekes? 
Mosolygott rám továbbra is érdeklődve, én meg kezdtem kicsit elpirulni.
-Csak rólam kérdezgetett, hogy mi van velem meg ilyenek-fordultam el hogy ne lássa rózsaszínben pompázott arcom és meg fordulva a másik pultra áttettem a kezemben levő receptes könyvet. 
-Hat, jó. Azért remélem megosztom velem ha mar lesz valami komolyabb-a hangjából hallva éreztem hogy meg mindig mosolyog.
-Persze.
Próbáltam lezárni a beszélgetést, majd rátértem az alapanyagok keresésére.
 Ha anya szeretet volna valamit meg mondani vagy beszélgetni velem, kevés sikerrel ment volna neki, mert eszembe jutott a tegnapi nap a varosban Dominkkal.
Így újra lejátszottam a fejemben azt a mesés pár órát. 

Ebéd után máris elkezdtem átöltözni a kis barátnős talira. 
Az idő már nem volt olyan fényes, szó szerint, így valami melegebb pulcsit kerestem magamnak a farmer melle.
Kint a kertben szüleimtől elköszönve elindultam gyorsan a kapu fele. Szokásos kis vasárnap ebéd utáni tevékenységük,jó idő eseten kiülnénk a  kertbe olvasgatnak vagy dolgoznak. Most éppen mind a kettejük olvasott valami könyvet,apum gondolom történelmi, anyum Jane Austien szerelmes regényét. Imádják ezeket. Néha én is csatlakozom hozzájuk, ha van idom.
A lányok mar a suli előtt vártak, persze mindig az késik aki a legközelebb lakik. Hat igen...ez en vagyok.
-Sziasztok!-köszöntem nekik amint megláttam őket. Egy kis körben álltak és a köszönésemre azonnal mind hárman oda fordultak.
-Szia Bella!- jöttek oda hozzam és sorban megöleltük egymást.
-Na mesélj, mi volt tegnap? Tudni akarunk mindent!- érdeklődött Anna, mosollyal az arcán.
-Úgy bizony!- helyeselte Ella Anna előző mondatait.
-Hát.. beültünk egy kávézóba és körülbelül egy órán át beszélgettünk...
-Mi van a szöszivel?-vágott közbe Vanda és közben körém ültek a padon amit választottam menet közben trécselő helynek.
-Rákérdeztem és azt mondta nem akar róla beszélni, de eléggé bonyolult most a helyzetük...
-Eléggé bonyolult? Azzal a ribanccal mi nem az?-háborodott fel kissé Ella.
-Ezzel most én értek egyet-bólintott egyet Anna.
-Ennyi? Semmi többet nem mondott?- emelte felém kezét Vanda, hogy mondjak még többet is.
-Csak ennyi.De azt mondta, hogy nem azért jött ide, hogy a barátnőjéről beszéljen, hanem miattam és rólam beszéljünk-pirultam el és örültem a fejemnek.
-Miiii? Ez Komoly???- mondták egyszerre meglepetten.
-Igen-mosolyogtam még mindig úgy, mint egy tejbe tök. 
-Azta- hökkölt hátra Vanda.-És akkor még mi volt?
-Ez több mint azta- mutatott rám Ella.
-Kérdeztem mit szeretne tudni és mondta erre, hogy mindent.
-Te jó ég! Ne is folytasd, hát ez....úristennnn- örült még nálam is jobban Anna.
-Waooo,waoo. Ezt el se hiszem-nézett még Vanda is.
-De édess- Ella reakciója se különbözött a többiekétől. 
-Jajj, lányok! Csak jobban zavarba jövök-viccelődtem, de közben tényleg picit fura volt a helyzet.- Szóval nagyon édes volt, de tényleg még mindig annyira nem tudom most miért próbálkozik nálam és mi van a barátnőjével?
-Hát ez most tényleg nehéz ügy, de ne izgulj! Én azt tanácsolom várj picit-mosolygott rám kedvesen Vanda. Az ő tanácsai mindig jól jönnek, még akkor is ha annyira még se nyugtatnak meg, de később rá jössz, hogy igaza volt.
-De én se értem, hogy miért pont most kezdett feléd közeledni. Volt már rá lehetősége, de akkor lekoptatott téged-húzta össze jobban a kabátját Ella. - Én ezért nem fogok rá kedvesen nézni, az biztos. Bocsi Bella, de én most nem bírom a fickót. Lehet cuki volt veled tegnap és aranyos is, hogy közeledik feléd, de baszki, volt már rá lehetősége. Ne most próbáljon felszedni! Plusz van csaja, akit előbb dobhatna inkább.
-Igaza van-mutatott Anna Ellára.
-Jajj, igen lehet-sóhajtottam egyet.
-Nem lehet, igaza van-erősítette meg ezt a tényt Vanda is.
-És veled mi van? Ákos?- néztem rá Vandára kérdően.
-Most erről inkább ne beszéljünk.

Nyugis nap:5/5-jobb nem is lehetett volna a tegnap után.
Dilemma:5/2-el kéne ezeket hessegetni    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése