2017. október 15., vasárnap

Dilemma (November 9., Vasárnap)

Bocsánat, hogy késtem a résszel és hogy csak ilyen rövidet tudtam írni, de még minidg meg kell tanulnom valahogy beosztani az időmet a sok tenni,tanulni valók mellett. Azért remélem tetszik.
Puszi,
Miss Alison xx

November 9., Vasárnap
Ha lehetne olyan díj, hogy a világ legboldogabb embere, akkor az tuti én lennék. Őrülten őrültem annak, hogy Dominikkal tölthettem tegnap a délutánom és annak, hogy tudom Izával neki most nincsenek rendben a dolgai. Ami lehet így picit gonosz, hogy az utóbbinak örülök, nem akarok rosszat Dominiknak, de azért jó azt tudni, hogy a kapcsolatuk már nem stabil.
Napi programom:tanulás, apummal kertben kertészkedés és lányokkal talizni, hogy megbeszéljünk mindent és végre együtt legyünk.
A tanulással gyorsan végeztem, valamilyen varázslatos módon. Mondjuk nem volt sok, így kimentem apumnak segíteni a kertészkedésben.
Gyorsan magamra vettem egy kötött mustársárga pulóvert és belebújtam egy kantáros farmerbe.
Gondoltam ez olyan kis kertészkedős szett, majd ehhez még egy gumikacsa színű gumicsizmát (komolyan olyan a színe).
Ma visszajött egy kis jó melengető napsütés, így mikor megállhattam pihenni az ásásban, akkor az arcomat napoztattam a sárgás-fehéres sugarakkal. A levegő friss volt még a tegnapi zápor miatt. A levágott fű illata pedig ....
-Bella,Bella! Arrébb tudod húzni kicsit a zsinórt? Beakadt- hát, ennyi az én költői énemnek. Apum rángatta a zsinórt, miközben továbbra is ment a fűnyíró borzalmas brümmögése.  Gyorsan oda szaladtam a beakadt részhez, majd percek alatt kibogoztam.
-Köszönöm- mosolyodott el és nagy élvezettel nyírta tovább a füvet. Én pedig folytattam az ásást a virágok elültetéséhez.

Mellettem anya szokásosan a vasárnapi ebédet főzte, én addig mellette valami kisebb sütit kezdtem el készíteni. 
-Mi volt tegnap a fiúval?-mosolygott rám érdeklődve. 
-Semmi különös, beültünk egy kávézóba és beszélgettünk - lapoztam vissza a recepthez. 
-Semmi érdekes? 
Mosolygott rám továbbra is érdeklődve, én meg kezdtem kicsit elpirulni.
-Csak rólam kérdezgetett, hogy mi van velem meg ilyenek-fordultam el hogy ne lássa rózsaszínben pompázott arcom és meg fordulva a másik pultra áttettem a kezemben levő receptes könyvet. 
-Hat, jó. Azért remélem megosztom velem ha mar lesz valami komolyabb-a hangjából hallva éreztem hogy meg mindig mosolyog.
-Persze.
Próbáltam lezárni a beszélgetést, majd rátértem az alapanyagok keresésére.
 Ha anya szeretet volna valamit meg mondani vagy beszélgetni velem, kevés sikerrel ment volna neki, mert eszembe jutott a tegnapi nap a varosban Dominkkal.
Így újra lejátszottam a fejemben azt a mesés pár órát. 

Ebéd után máris elkezdtem átöltözni a kis barátnős talira. 
Az idő már nem volt olyan fényes, szó szerint, így valami melegebb pulcsit kerestem magamnak a farmer melle.
Kint a kertben szüleimtől elköszönve elindultam gyorsan a kapu fele. Szokásos kis vasárnap ebéd utáni tevékenységük,jó idő eseten kiülnénk a  kertbe olvasgatnak vagy dolgoznak. Most éppen mind a kettejük olvasott valami könyvet,apum gondolom történelmi, anyum Jane Austien szerelmes regényét. Imádják ezeket. Néha én is csatlakozom hozzájuk, ha van idom.
A lányok mar a suli előtt vártak, persze mindig az késik aki a legközelebb lakik. Hat igen...ez en vagyok.
-Sziasztok!-köszöntem nekik amint megláttam őket. Egy kis körben álltak és a köszönésemre azonnal mind hárman oda fordultak.
-Szia Bella!- jöttek oda hozzam és sorban megöleltük egymást.
-Na mesélj, mi volt tegnap? Tudni akarunk mindent!- érdeklődött Anna, mosollyal az arcán.
-Úgy bizony!- helyeselte Ella Anna előző mondatait.
-Hát.. beültünk egy kávézóba és körülbelül egy órán át beszélgettünk...
-Mi van a szöszivel?-vágott közbe Vanda és közben körém ültek a padon amit választottam menet közben trécselő helynek.
-Rákérdeztem és azt mondta nem akar róla beszélni, de eléggé bonyolult most a helyzetük...
-Eléggé bonyolult? Azzal a ribanccal mi nem az?-háborodott fel kissé Ella.
-Ezzel most én értek egyet-bólintott egyet Anna.
-Ennyi? Semmi többet nem mondott?- emelte felém kezét Vanda, hogy mondjak még többet is.
-Csak ennyi.De azt mondta, hogy nem azért jött ide, hogy a barátnőjéről beszéljen, hanem miattam és rólam beszéljünk-pirultam el és örültem a fejemnek.
-Miiii? Ez Komoly???- mondták egyszerre meglepetten.
-Igen-mosolyogtam még mindig úgy, mint egy tejbe tök. 
-Azta- hökkölt hátra Vanda.-És akkor még mi volt?
-Ez több mint azta- mutatott rám Ella.
-Kérdeztem mit szeretne tudni és mondta erre, hogy mindent.
-Te jó ég! Ne is folytasd, hát ez....úristennnn- örült még nálam is jobban Anna.
-Waooo,waoo. Ezt el se hiszem-nézett még Vanda is.
-De édess- Ella reakciója se különbözött a többiekétől. 
-Jajj, lányok! Csak jobban zavarba jövök-viccelődtem, de közben tényleg picit fura volt a helyzet.- Szóval nagyon édes volt, de tényleg még mindig annyira nem tudom most miért próbálkozik nálam és mi van a barátnőjével?
-Hát ez most tényleg nehéz ügy, de ne izgulj! Én azt tanácsolom várj picit-mosolygott rám kedvesen Vanda. Az ő tanácsai mindig jól jönnek, még akkor is ha annyira még se nyugtatnak meg, de később rá jössz, hogy igaza volt.
-De én se értem, hogy miért pont most kezdett feléd közeledni. Volt már rá lehetősége, de akkor lekoptatott téged-húzta össze jobban a kabátját Ella. - Én ezért nem fogok rá kedvesen nézni, az biztos. Bocsi Bella, de én most nem bírom a fickót. Lehet cuki volt veled tegnap és aranyos is, hogy közeledik feléd, de baszki, volt már rá lehetősége. Ne most próbáljon felszedni! Plusz van csaja, akit előbb dobhatna inkább.
-Igaza van-mutatott Anna Ellára.
-Jajj, igen lehet-sóhajtottam egyet.
-Nem lehet, igaza van-erősítette meg ezt a tényt Vanda is.
-És veled mi van? Ákos?- néztem rá Vandára kérdően.
-Most erről inkább ne beszéljünk.

Nyugis nap:5/5-jobb nem is lehetett volna a tegnap után.
Dilemma:5/2-el kéne ezeket hessegetni    

2017. szeptember 9., szombat

Kávézás a belvárosban (November 8., Szombat)

November 8., Szombat

Egész héten nagyjából az kattogott az agyamban, hogy vajon mi lehet Domival és Izával. Danitól nem akartam kérdezősködni, sőt célozgatni se semmire, mert vele valahogy nem akartam Dominikról beszélni. Nagyon jó haverok már vagy nyolc éve és körülbelül minden megosztanak egymással és ezt pont el is akartam kerülni, így csak is az én barátnőimmel tudtam a pletykákról beszélni és ők is csak megerősítettek a hallottak szerint azokat.
Úgy voltam vele, hogy majd szombaton meglátom mi lesz a sétálós-kávézós program után, hogy talán mesél valamit vagy én húzok valamit ki belőle. Azért mégis jobb ha egy pletykát az erősít meg akiről szó van és nekem ez tényleg fontos lenne.

Reggel kinézve az ablakon azt a szokásos őszi időt láttam, borult ég, lehullott levelek az utca aszfaltján és csépérgélt az eső a ronda szürke felhőkből.
Az órámra néztem: 8.20. Még van időm. A szüleim elmentek vásárolni, meg ezt az elintézni az öcsémmel együtt. Nővérem meg nagy lány létére tegnap házi buliban volt így bent aludt a városban egyik barátnőjénél.
Szóval az ürességtől kongott a ház otthon, nagyjából mindenhol egy óra ketyegését lehetett hallani, ami valljuk be elég ijesztő tud lenni ha egyedül van otthon az ember.
Az asztalomhoz sétáltam és az azon pihent laptopot felnyitottam. Láttam hogy Vanda elérhető skypeon így rögtön videó hívást kezdeményeztem. Azonnal fel is vette, így vele találtam szembe magam.
-Jó reggelt! Hogy hogy máris hívsz, be vagy parázva a mai nap miatt? - nyalt bele a joghurtjába, így gondoltam épp most reggelizik, főleg hogy a konyha volt ott meg háttérnek.
-Meg attól is hogy egyedül vagyok itthon és ezek a ketyegő órák mar megőrjítenek. Amúgy jó étvágyat és neked is jó reggelt.
-Oh nálam sincsenek itthon az ősök, a húgomat meg rám hagytak,de épp tv-t néz-mutatott a kezében levő kanállal a nappaliuk fele. - na mesélj, mizu?
-Csak picit izgulok és még mindig nagyon érdekel mi van közte és Iza között-tettem le a bögrét a kaptam melle és megvakartam homlokom.
-Figyi utalgass a dologra, ha nem beszel róla semmit se, akkor utalgass. Hátha megtörik és elmond neked mindent hogy épp mi a szitu.
-Ja lehet - gondolkoztam el és közben rájöttem arra hogy milyen régen beszélgettem a legjobb barátnőimmel, azt se tudom mi van velük és hogy hogy vannak. -amúgy veled mi van?
-Ákoshoz ma átmegyek, csak ennyi- tette le a joghurtot és elkezdte telefonját nyomkodni.
-Mi? Hogyhogy ezt miért nem mondtad? - meredtem meg inkább a gépre és lesokkoltam, hogy eddig ezt miért nem mondta, sőt akkor úgy néz ki más is történt azóta köztük amiről nem mesélt.
-Mikor mondhattam volna vagy mesélhettem volna el?
Na jó Bella, egy picit ébredj fel! Annyira bele vagy merülve álladóan a Dominikos ügyedbe, hogy kb ha beszélünk is csak róla van szó, plusz akkor állandóan a Danival lógsz, ami végül is nem baj, mert örülök annak hogy jóba vagytok, de totál megfeledkeztél rólunk. Annának és Ellnek is kurvára hiányzol. Meg még Bencével is kevesebbet lógsz együtt, egyáltalán tudod hogy megkapta az a hülye galambját?-én csak a képernyőre meredtem és megráztam a fejemet. - Na látod, nem tudtad.
Teljesen igaza van, 24 órában csak Dominikkal vagyok elfoglalva és 12 órát pedig Danival vagyok..velük meg max 1 órát. Lehet hogy nem túl kedvesen és hirtelen zúdította rám a való igazságot Vanda, de végre feltudta nyitni a szemet, hogy tisztán lássak.
-Érted mar Bell? -jött közelebb a kamera hoz hogy vissza rázzon a gondolataimból.
-I-igen, értem és teljesen igazad van-fogtam meg a fejem és azt se tudtam mit mondjak erre.
Vanda felállt és gyorsan kidobta a joghurtos dobozt meg én áttudtam gondolni az előbb hallott igazságot.
-Szóval jó lenne már ha vissza szállnál közénk-ült vissza a kamera elé.
-Na jó akkor mesélj, mindent tudni akarok-mosolyodtam el és úgy döntöttem tényleg fogok rájuk is figyelni és elhessegetem a Dominik felhőket.
-Reméltem is-kacsintott rám a képernyőn keresztül. -szóval ugye újra elkezdtünk beszélgetni es mondta hogy ő tényleg megakarja velem próbálni.
-Ez most komoly? De Vanda az egy genyó, az a csávó.
-Nem az, csak ti hiszitek azt. Egyébként egy nagyon aranyos fiú, csak ismerjetek meg.
-Na jó, folytasd.
-Én meg mondtam erre, hogy oké és akkor elkezdtük így többet találkozgatni meg..
-Várj, de akkor most ti jártok?-vágtam bele a mondandójába és le döbbentem. Ezzel a csávóval nem lehet együtt, ezzel nem. Ez egy genyó.
-Hát...valami olyasmi, még nem mondtuk ki de remélem-mosolygott a kamerába és a hangján éreztem, hogy nagyon boldog.
-Örülök nektek, mármint annak hogy boldog vagy, csak kérlek vigyázz magadra-néztem aggódóan rá és próbáltam megbarátkozni azzal a gondolattal hogy Vanda azzal jár, aki füvezik és minden hétvégén leissza magát. Ezt sajnos Danitól hallottam még, de Vandát nem tudom megóvni tőle.
-Köszi, am képzeld teli szünetben a családdal elutazunk Spanyolországba.
-Komoly? De jó nektek, csak akkor nem látunk a csajokkal-szomorodtam el és közben a kezem közelében levő ceruzával játszottam.
-Majd videóchatelünk, meg lehet oldani és mar alig várom-mondta izgatottan.-csak így Ákossal is netszes lesz, mivel az új evet se tudjuk együtt ünnepelni.
-Várj, nem leszel meg itthon szilveszterre?
-Nem, sajnos nem. Csak január 2.-án jövünk haza.
-Ohh, hát ez szomorú. Mert akkor velünk se ünnepelsz csajokkal, bár nekem idén is szerintem itthon ülős lesz szülőkkel, amit én nem bánok mert jobb is itthon.
-De anti vagy-nevette el magát.-mint egy nagyi komolyan, otthon ül és nézi a tv-t, miközben virslit eszik. Bella van olyan is, hogy buli.
-De amúgy is még csak 13 évesek vagyunk, mit akarsz te 13 évesen?
-Hallod, már a 14 évesek isznak és buliznak.
-Jó de azok amúgy is mar gimiben mennek, rákészülnek tudod-nevettem el magam.
-Ja lehet, te pedig az életre készülj rá, ne a nagyi módra-mutatott rám a kamerán keresztül.
-Ok-röhögtem el magam és örültem annak hogy végre tényleg tudok egy jó barátnőmmel beszélgetni.
Am komolyan már olyan leszek mint a fiúk, tegnap este például öcsémmel fifáztan egymás után ötször. Ez mar para tud lenni lány létemre. 😀
-Na jó, Bella nekem mennem kell mert megjöttek a szüleim, de este azért hívj fel-kezdett felállni a gép mellől.-de inkább egy csoportos hívást csináljunk, oksa?
-Mindenképp.
-Na csáó.
-Szia-léptünk ki egyszerre.

A buszon ülve csak azon gondolkoztam vajon miért is akart velem elmenni valahova Dominik, eddig észre se vett, leszart. Most meg elhív kávézni. Ez csak csoda lehet az én életemben, hogy egy ilyen fiú egy visszautasítás után elhív bárhova is vagy beszélget velem. De talán tényleg örülnöm kéne ennek és nem azon rágódni vajon miért?
A telefonom megrezzent a kezemben, én pedig rá pillantottam.
Dominik: Bent vagyok már a városban, a kávézó előtt megvárlak ;)
Remek. Akkor majd ott beszélünk, vissza írtam neki egy okét és továbbra is bámultam ki az ablakon elgondolkodva erről-arról.  


Leszállva a buszról megcsapott a hideg levegő amibe beleremegtem. Gyorsan a zebrához futottam és átsétáltam azon, míg zöld volt. Körülöttem emberek siettek a dolgukra, kocsik dudálása pedig kitudta zökkenteni az embert a gondolataiból. Város...zsúfolt, pörgős, élettel teli. 
Még inkább gyorsítottam a tempómon, mert már szerettem volna Dominikot látni és beszélni vele.
A kávézót megpillantva meg is láttam egy alakot aki elindult felém, ő volt az. 
-Szia- köszöntem neki, ő pedig megállt előttem.
-Hali-mosolyodott el, majd megölelt. Az ölelése kellemes volt, az illata pedig valami fantasztikus. A szívem most kezdett el az átlagosnál gyorsabban verni, ha lehetett volna el se engedném őt. De sajnos ellépett és a kávézó felé biccentett.- Akkor veszünk egy kávét? 
-Igen, aztán hova megyünk? - indultunk meg a kávézó irányába, ő pedig kinyitotta az ajtót és maga elé engedett.
- Maradhatunk itt is ha gondolod, mert elég hűvös van kint - csukta be maga mögött az ajtót.
-Nekem mindegy, te mire gondoltál? - néztem rá mosolyogva, miközben a pulthoz sétáltunk, ahol egy szőke hajú nő szolgát ki egy idősebb férfit, majd ránk mosolygott mikor a férfi már elment, hogy helyet foglaljon valahol. 
- Jó napot! Mit adhatok nektek?- szólalt meg kissé magas hangján és továbbra is fülig érő mosollyal bámult ránk és várta a rendelésünk. Amúgy nem fárad el a nap végére a szája, hogy egész nap így kell mosolyognia? Én tuti nem bírnám, begörcsölne a szám. 
-Én egy cappuccinot kérnék, te Bella? - fordult felém Domi, és találkozott a tekintetem az ő ragyogó szempárjával. Egy pillanatig nem is fogtam fel mit kérdez, de mikor már a kiszolgáló nővel csak meredtek rám egy jó ideig és várták a válaszom feleszméltem és gyorsan rávágtam valamit a kérdésre.
-Én is ugyanezt kérném-  uhh de gáz, meddig lehettem ilyen elvarázsolt állapotban? Se baj, legalább valamit kiböktem, de teljesen elvörösödtem. 
 - Rendben két cappuccino, ez összesen 990 Ft lesz- ütötte be a gépbe a rendelésünket a nő, majd felnézve újra ránk mosolygott. Ez már kicsit ijesztő, hogy mennyit mosolyog. 
Dominik oda nyújtotta a pénzt, a nő elrakta a pénzt a pénztárba. A blokkot oda adva újabb mosollyal ajándékozott meg minket és egy "szép napot!"-tal.
- Akkor mi lenne, ha inkább itt maradnánk. Nem akarom, hogy megfázz- válaszolt a korábbi kérdésemre és az utolsó mondatnál megint fura érzés fogott el és jól esett a törődése, még akkor is ha csak most.
- Jó, rendben- mosolyodtam el és átvettük a kávénkat a pult végén. Felmentünk az emeletre és egy ablak melletti helyet kerestünk. 
- Amúgy jó a dzsekid- dicsértem meg neki, mert úgy éreztem nagy a csönd. 
-Ez? - nézett le a kékes dzsekire és elmosolyodott. - Ez már egy ősrégi szar. 
- Nem látszik annak.
- Az meg lehet.
Újabb kínos csönd volt közöttünk, és csak bámultunk egymásra. Én végül elkaptam a tekintettem, mert már bele pirultam a nézésébe.
Majd ő végre megszólalt, így oldotta ezt a feszültséget.
-Tudod, örülök, hogy Danival ilyen jóba lettetek.
-Ezt már elmondtad párszor- kortyoltam bele a kávémba, ami kissé meg is égette a nyelvem.
-Tudom, de tényleg jó, hogy talált valakit, aki jó hatással van rá az exe után. Szerintem sokat segítettél rajta, vidámabb én úgy látom- csuklott el a hangja a végén.
- És mi van veled és Izával? - jujj, ez így lehet kicsit tapintatlan. Jól bele vágtam a lényegbe.
- Ahh- dobta hátra a fejét. - Kissé zűrös.
Emelte vissza a fejét és két kezét az arca elé véve megtörölte azt, mint akinek fárasztó lenne ez az egész dolog már.
-Miért zűrös? - néztem rá kíváncsian, mert nem értettem miért az és mindent meg akartam tőle tudni.
-Csak vannak gondjaink, meg kisebb veszekedések-tette le kezét az arca elől és a kávé irányába vitte azt. 
-Ohh értem, akkor semmi komoly, csak veszekedések-kezdtem hangsúlyt váltani és gúnyolódva pofákat is vágtam hozzá.
-Figyi ez bonyolult, úgy se értenéd meg és most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek, meg veszekedjek-éreztem a hangján, hogy ideges.-, inkább azért, hogy most veled legyek és beszéljek.
Erre nem tudtam semmit se mondani, csak néztem rá. Azért jött, hogy velem legyen. De akkor is mi van most velük? Valóban szakítani fognak. Már tényleg nem akartam faggatni, inkább ráhagytam.
-Szóval, mesélj mi van veled?- mosolygott rám és belekortyolt a kávéjába.
-Mit meséljek? - hajoltam előre és a kezemben szorongattam a meleg kávét. Ő pedig továbbra is pajzánul mosolygott rám.
-Mindent. 

Mai nap: 5/5- zseniális.