2016. október 2., vasárnap

Pletykák (November 5., Szerda)

Sziasztok!
Végre tudtam új részt hozni, nagyon sajnálom, hogy eddig tartott és hogy ilyen rövid lett. Próbálom az időmet jól beosztani, hogy tudjak írni is, csak a baj, hogy mire mindennel végzek, már fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak, de igyekszem minél előbb részt hozni. ;) 

Miss Alison xx


November 5., Szerda

Egész este és ma reggel is csak a telefonomat bámultam és próbáltam magamat lebeszélni arról, hogy vissza írjak Dominiknak. Egyszerűen bele fájdult a szívem, éreztem a késztetést, hogy rányomjak a chat ablakra, de legbelül tudtam, mármint inkább a fejemben, hogy ez nem lenne helyes. Dominiknak van barátnője, engem pedig tavaly év végén lerázott, akkor most miért próbálkozik nálam? Nem adok neki estélyt, már eleget vártam és szenvedtem. Jobb nekem Danival, aki egy nagyon aranyos, kedves és jófej barát. Szeretném minél inkább elfelejteni Dominikot, de sajnos be kell vallanom magamnak, hogy nem megy.

A suliban a szokásos napok teltek. Bemegyek, jegyzetelés, felelés, dogák és ennyi. Ez a szokott dolog olyan...semmilyen, az iskola egyszerűen unalmas és nem történik semmi. Igaz, hogy nem rég volt az őszi szünet, de ugyanúgy látom az fejeken azt az álmos és megviselt tekinteteket. De néha, mint például ma, az egész iskola zenghet a pletykáktól.

A napomat viszont a kisboltban kezdtem az automatánál, muszáj volt vennem egy forró kávét, mivel sajnos otthon elfogyott. Kiléptem a boltból és megint elkezdtem vacogni a nagy hidegben, sajnos már a tél is közeleg, ami csak még inkább hűvösebb lesz mint az eddigi hónapok. A suli előtti parkban a gyerekek a füvön keresztül vágtak át, hogy minél előbb beérjenek. A szokásos nagy kocsi kavalkád a parkolókban, dudálás és gyerekek duruzsolása. A levelek már teljesen lehullottak a fákról, így az iskola előtti park és mellette a parkoló sárgás barnás színekben pompázott. Imádom, ennyi szín, nem csak az a megszokott zöld, mint nyáron. Hanem több tónusban barna, sárga, piros. Minden árnyalata. Csodaszép.
A gyönyörködéssel és a kávé szürcsöléssel el is időztem a kisbolt előtt, mikor egy alak zavart meg, aki mellém állt.
-Hali- köszönt mély hangjával, én pedig felé fordultam, mert nem egészen tudtam kivenni, hogy ki az.-Mit csinálsz? Ne suliba kéne menni?
-Szia- köszöntem vissza Dominiknak és megremegett a kezemben a forró pohár kávé, nem értettem, hogy mit keres itt mellettem, nem Izabellát kéne bekísérnie vagy valami ilyesmi? Valahogy egy szó se jött ki a számon. - öhhm..de, csak...kávézom.
-Értem- húzódik mosoly az arcára és közben továbbra is rám néz. Egy sima kék kabát volt rajta és a nyaka köré tekerve egy fekete sál és ahogy azt már írtam, hogy mennyire jól áll neki a fekete, hát... ez most sem volt máshogy. - Tegnap írtam neked, nem láttad?
-Ohh tényleg?- elfordítottam a fejem, nem bírtam bele nézni a szemébe, miközben hazudok neki. Ez kínos, mit mondhatnék, persze azt se tudom, hogy mit akart. -Sok volt a tanulni valóm és a házim, így sajnos nem láttam, hogy kik írtak. Sőt még reggel se tudtam megnézni, mert siettem a suliba.
Kezdtem el a végén kínosan röhögni, de remélem, hogy a nevetésemmel, inkább csak oldom a feszültséget vagy a kínos szituációt.
De az ő arcán csak is komolyságot láttam, a tekintetéből pedig semmit sem tudtam kiolvasni, hogy vajon mint gondol.
- Csak azért mondom, mert tegnap, ugye beszéltük, míg nem vágott közbe Dani- jajj, most mi? Mit akar? Te jó ég!! Még a lábaim is elkezdtek remegni, azt hittem már saját magamat se tudom megtartani, az oké volt, hogy a kezeim baromira remegtek és már majdnem a kávémat kiborítottam, de a lábaim remegése az már tényleg sok volt.-, és tartozom neked egy délutáni programmal. Szóval nincs kedved egy sétához a városban egy kávéval?
Mutatott mosolyogva a kezemben tartott pohárra és én is remegő kezemben tartott pohárra néztem, végül beleszürcsöltem hátha megnyugszom. De mi van ha csak a koffein hatása miatt remegek ennyire? Tudja a fene, nyugi Bella, nyugi! Mondogattam magamban, majd újra Dominik felé fordultam, egy nagy mosollyal az arcomon.
- Ez így igaz, még jársz egy délutánnal- löktem meg a vállát játékosan és már is egy picit megnyugodtam, de így is hihetetlenül boldog voltam és izgatott azzal kapcsolatban, hogy elhívott magával valahova.
- Akkor szombaton ráérsz?- állt elém és mélyen a szemembe nézett, én pedig attól a nézésétől, úgy elolvadtam, mint a kávémban a cukrok. :)
- Úgy hiszem, hogy igen- mosolyogtam rá és közben gyönyörködtem abban a szép pár barna szemében. Mogyoró barna színű... és végre megtudtam állapítani.
- Menjünk, mert lassan becsöngetnek- rázott ki a gyönyörködésből és elindult a suli felé, én pedig még mindig ledermedve a bolt előtt, a kezemben egy kávéval, remegő kézzel, lábbal álltam. Egy pár lépés után észre vette, hogy nem megyek után és hátra fordult, hogy mondjon valamit. - Nem jössz? Vagy már oda fagyasztott téged ez a nagy hideg?
Kezdett el röhögni, én pedig elindultam felé, hogy tényleg ne tűnjek hülyének, hogy ott csak állok egy helyben.
- Persze, megyek, megyek- értem oda mellé és ő is elindult amint mellette voltam. Gyorsan átsuttyantunk a kocsik között és már célba is vettük az iskola ajtaját. Séta közben már nem is szóltunk egymáshoz, inkább néha- néha ránéztem és... jajj, Bella mit csinálsz? Megint elfogott a Dominik láz és csak nézem és nézem. Miért?
A suli előtt a gyerekek között, néhány 6.-os lány gyilkos és megdöbbent tekintetteket küldött felém. De jó, meg vannak az ellenségeim. Mivel tudjuk, hogy az összes 6.-os lánynak Dominik jön be, ja meg persze egy-kettőnek Dani is, így én vagyok a szemükben a szálka, mint nekem Izabella, persze ő nem csak nekem, hanem ezeknek a lányoknak is, akik most engem is egy szálkának tekintenek.
Én viszont élveztem, hogy végre Dominik társaságában lehetek. Huu, ha látna engem Izabella, kíváncsi lennék mit szólna.
Beléptünk a suliba és annyira jó érzés volt, hogy Pats Domnikkal léphetek be ebbe az épületbe, bárcsak minden nap így lenne. Az aulában egy köszönéssel elváltunk és ő még azt is hozzá tette, hogy reméli ma még lát engem. Úristen! A valaha volt eddigi legjobb reggelem és...a kávé még mindig a kezemben van. Elindultam a termem felé és a legközelebbi kukába bele is dobtam az üres poharat. De miután kidobtam meg is torpantam hirtelen? Nem kellett volna megtartanom és elraknom emlékbe? Hogy ez a pohár volt nálam akkor, mikor Dominik, és igen Pats Dominik, elhív engem egy sétálos-kávézos délutánra?  Áhh, most már mindegy... nem leszek csöves, aki a szemetesben turkál. Inkább csak megtartom az emléket magamnak. :)

Az első három óra megint csak-csak úgy elment, első órában szódoga, majd a következő kettő dupla biosz, ahol csak mentünk tovább az anyaggal és a tanár úr viccelődésén nevetgéltünk egész órán. Így megint gyorsan elérkezett az ebédszünet, amit mindig annyira vártam, mert találkozhattam a 8.-os kedvenceimmel és ma már legalább Dani is betudott hozzánk csatlakozni.
- Milyen órát fogtok lehúzni következőnek?- foglaltuk el a most már szokásossá vált helyünket.
- Technika, egy kis pihi- ültem le Dani mellé, miközben válaszoltam a kérdésére.
- Még hozzá Rozi nénivel- nézett fel Bence a leveséből, egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Az jó, tök jófej az a nő. Én nagyon bírom, főleg mikor elkezd beszélni a párkapcsolatokról, hogy egy fiúnak ezt illik egy hölggyel csinálni, meg azt. Nagyon nagy- röhögi el magát és belekóstol a levesébe, majd az arcán látok egy nem tetszést, így el is tolja a tál levest.
- Szerintem eléggé perverz a nő- kapcsolódik bele a beszélgetésbe Barna is.
- Szerintem aranyos - vesz el a tálcámról egy kenyeret Anna és elkezdi tunkolni azt a saját tányérjába.
- Képzeljétek eBay-en találtam egy kitömött galambot- néz ránk önelégülten Bence, mi meg értetlenül rá nézünk a többikkel, szinte egyszerre.
- Minek neked egy kitömött galamb?- érdeklődik Dani és továbbra is értetlenül néz rá.
- Mer', miért ne? Kell egy és kész- üt az asztalra, mintha olyan nagyon komoly lenne, ami Bencénél ritka és ez most se volt máshogy.
- Nincsenek barátaid vagy mi? - röhögi ki Barna, majd feláll vissza vinni a tálcáját.
- Dehogynem, pont te vagy az egyik- üvölt utána.
- Nem sokáig, ha veszel magadnak egy kitömött galambot- grimaszol vissza Bencének.
- És mennyibe fáj? - vesz fel egy komolyabb hangsúlyt Dani.
- 8500 Ft, nem  olyan sok.
- Áhh nem... egy galambért egyáltalán nem- néztem fel a tányéromból Bencére meglepődve az összegen.

- Angliából repül- mutat felém a villájával Bence és tovább eszi a kajáját.
- Bocs- emelem fel a kezem egy olyan "megadom magam" módon, majd felállok és kiviszem a tálcám. Hallom, hogy mögöttem Dani és Bence valamiről folytatják a beszélgetést, majd egy pár perc után ők is felállnak és kiviszik a tálcát. A szünet többi részét az aulában, a kanapékat elfoglalva töltöttük és hallgattuk a zenét, amit az én rádiósaim raktak be. Időközben Anna és Ella is csatlakozott hozzánk, majd Domi is felénk tartott de sajnos becsöngettek. Pedig annyira jó lett volna vele beszélgetni, még akkor is, főleg, hogy a kis barátnője nem volt mellette.

Suli után Danival és Barnával futottam össze az aulába és onnan együtt is mentünk ki a suliból. A levegő hűvös volt és a suli előtt csak a gyerekek üvöltözése nyomta el a szomorú és csöndes őszi időszakot. A fák már teljesen kopaszok voltak, talán egy két levél ékelődött még az ágakon, de azok is már követték volna társaikat a földre. Én megborzongtam a hideg levegőtől, így a leggyorsabb módon összehúztam magamon a kabátomat. Barna és Dani mellettem egy felvételi feladatlapról beszélgettek egy ideig, majd hirtelen témát váltottak, ami már engem is nagyon elkezdett érdekelni.
- Iza tegnap egész este depizett nekem, így a feladatsort nem is töltötte ki- vett elő egy zsepit Barna és hangosan kifújta az orrát a kis papír galacsinba.
- Ennyire összevesztek? - fordította a fejét Dani Barna felé, én pedig közöttük értetlenül mentem, egyszerűen nem értettem miről van szó.
- Most miről van szó fiúk? Én lemaradtam- kapkodtam a fejem ide oda.
- Komolyan nem tudod, körülbelül az egész suli erről pletykál.
- Szerintem jó is, hogy hozzá nem jutott el- nevette el magát Dani-, nem marad ki semmi érdekes dologból.
- Csak annyi a lényeg, hogy a kis tesóm és Domi között mostanában eléggé sok a konfliktus és már az egész suli arról beszél, hogy biztos annyi lesz a kapcsolatuknak- keltünk át az úttesten a boltot megcélozva.
- És igaz? - néztem érdeklődve Barnára, majd Danira is vettettem egy pillantást.
- Ez tudod bonyolult és ők tudják - néz le rám Dani. -Igaz, hogy a haverunk és Iza pedig Barna tesója, de semmit se tudunk igazán az ő dolguk. De mindegy is, nem?
Mosolyodik el Dani és kinyitja a bolt ajtaját és bemegyek mellette a meleg és forneti illattól elárasztott helyiségbe.

Hétvégi program: 5/5- már alig várom..
Domi és Iza: 5/4- nem tudom mi lehet akkor most köztük, de értem, hogy ma miért láttam annyiszor egyedül Domit. Lehet, hogy azért is hívott el egy hétvégére, hogy egy kicsit tovább lépjen Izán vagy miért?
Most valahogy nem értek semmit se, sőt azt hallottam most Ellától, hogy Domi már nem is érez, úgy Izáért mint eddig. De lehet, hogy ez is csak egy hülye pletyka? :/