2016. augusztus 20., szombat

Történések (November 4., Kedd)

November 4., Kedd

Ma ugyanúgy 6-ra mentem a suliba, viszont ma a két 8.a-s fiú jött be, így csak nekik kellett elmagyaráznom a dolgokat, úgy mint tegnap a két lökött osztálytársamnak. Viszont ez a két 8-os fiú tök halk volt, főleg Lőrinc, olyan volt mintha féltek volna tőlem. Pedig ők egy évvel idősebbek nálam mégis úgy álltak ott mint a nyugszik, akik becsináltak. Ennyire ijesztő lennék?

Már 7.30 volt, mikor éppen Fergie A little party never killed nobody című számát játszottuk. Tök jó, hogy van egy kisebb ablak a rádiós szobában, így azt kinyitva halljuk az aulában szóló zenét.

Valaki elkezdett kopogni az ajtón, erre Bende oda sietett, hogy kinyissa. Én közben Lőrinccel nézegettem a dalokat.
-Hali, Bella itt van?- hallottam a hátam mögött egy nagyon ismerős hangot és már tudtam, hogy ki az.
-Igen, itt va...-kezdte el a mondandóját Bende, de én azonnal felugrottam  a székből és az ajtóhoz rohantam, ahol Dani állt. Szegény Bendét majdnem fellöktem. Jujj..
-Szia- öleltem át jó szorosan.
-Hali- nézett le rám mosolyogva.

-Jó a kabátod!- fogtam meg rajta a fekete szövet kabátját, aminek a tapintása nagyon selymes volt.
-Köszi, még nyár végén vettem a...- kitoltam a rádiós fülkéből és elhúztam a szekrények felé, az öltözőkhöz, mivel szerettem volna vele mindent megbeszélni és ott volt mindig a legnagyobb csönd és nyugalom.
-Gyere! Muszáj, hogy mindent elmesélj!- fogtam meg a kezét, hogy tényleg jöjjön utánam.
-Várj már!- kezdett el röhögni, én pedig megálltam és értetlenül rá néztem.- Figyi, mindjárt csengetnek, szóval egy-két perc alatt semmit se tudnánk megbeszélni. Mi lenne ha suli után találkoznánk a suli előtt?
-Igaz- néztem rá egy kicsit szomorúan, annyi mindent megszeretnék vele beszélni és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen volt neki Japánban. De annak örülök a legjobban, hogy végre láthatom. -Várj, de ott az ebéd szünet, ami 20 perces és...
-Tudom, de én akkor Tz.-t pótolok, szóval az azért nem jó- vakarta meg a fejét.
-Értem, jó akkor suli után-bólintottam és próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy addig ki kell bírjak 5 órát.
-Okes, szia -fordult meg mosolyogva és már el is tűnt a szaladgáló gyerekek között.
Én pedig vissza mentem Lőrincékhez segíteni, akik már betették a kövi számot.

Három óra kilőve eddig, most pedig dupla matek jön. Sajnos egész nap nem láttam Danit és olyan mintha bent se lenne a suliba. Miért telik ilyen lassan ez a nap?
Meg tudtok, hogy a mai sport kör elmarad, szóval több időm lesz Danival átbeszélnem a történteket és nem csak egy lyukas órányi idő. Bezzeg a dupla matek egyik óráján nem úsztuk meg a dolgozatot, így mindenki arra készült a szünetben. Valaki puskát írt a padra, valaki pedig csak próbált magolni. Én megnyugodhatok, mivel tegnap átnéztem amit eddig vettünk, sőt még gyakoroltam is, hogy tényleg jól mennyen az a doga.
Mikor meghallottuk a csöngött, megint beütött az osztályban az a szokásos "dolgozat láz", ami annyit jelent, hogy akik még nem tudták kiírni a puskát majd szívbajt kaptak, hogy befejezzék annak kijegyzetelését a padra. Mások meg keresztet vettetek, egyesek csak szépen leültek és egy tollat elővéve várták a dogát.
Mellettem Bence ült, szóval míg nem jött be a tanár nem is maradt csöndbe. Egész végig egymás után csak ezt mondogatta: "Ohh, Isten ments meg! Kérlek segíts nekem! Ezen túl járok a te gyönyörű lakásodba, csak ments meg! Nem csinálok többé semmi rossz dolgot, csak segíts matekból!"
Már a végére kívülről tudtam a szövegét.
A tanárnő belépett az ajtón és azonnal síri csönd lett, elkezdte kiosztani a lapokat és mi kezdhettünk is neki.
Nem is volt olyan nehéz, csak Bence maradt volna csöndbe.
- Nem hozza Isten a puskát! Hol lehet az égi jel?- néz fel a plafonra, én pedig megállok az írásban.
- Bence, Isten a minden napi életünket segíti, nem azt hogy eljusson hozzád a puska- súgtam oda neki.
- De ez is a minden napi élet része- nézett a papírjára és láttam rajta, hogy tényleg nem tud semmit se. Te jó ég! Most mit csináljak? Az a baj, hogy a tanárnő mindenkit nagyon néz, aki puskázik vagy valakiről les, attól el veszi és kész, 1-es. Valahogy mégis kéne segítsek neki, de hogy?
- Lehet, hogy Buddha segít? Miért nem vagyok buddhista? - néz maga elé kérdőn.
Én úgy teszek inkább, mintha ezt meg se hallottam volna és csak meglököm a könyökét. Ő rám néz és elkezdtek a lapom felé mutogatni, hogy kezdjen el másolni, szerencsémre a tanár éppen az ablakon néz ki.
- Bella! Isten rajtad keresztül segít!!!- mosolyodik el és elkezd körmölni.
Na de jó! Asszem én lettem most az egyik angyala! :) Hümm, nem is lehet az rossz szerep, az angyalok olyan szépek. :)


Szerintem nagyon jól sikerült a matek dogám, végre úgy érzem, hogy ez ötös lesz. Így elégedetten mentem le ebédelni, az oldalamon Annával és Bencével.
- Nagyon szar lesz a dogám, érzem- lépkedünk le a lépcsőn és bekanyarodunk az ebédlőbe. -Örülök ha meg lesz a hármas.
-Nekem jó lesz, Isten segített- vigyorog Bence és megállunk a sor végén. - Lehet, hogy most már tényleg elmegyek vasárnaponként a templomba. Bella nem jössz velem? Hiszen most kiválasztottja vagy.
Kacsint rám és most értem, hogy arra gondol a "kiválasztott" dologgal, hogy rajtam keresztül segített Isten és most akkor nekem is kell mennem.
- Tudod, Bence. Én néha szoktam járni templomba.
- Tényleg? Ohh, akkor vasárnap mehetünk együtt- vesz el egy tálcát lelkesen.
Én is elveszek egy tálcát és az evőeszközöket.
Majd lassan a konyhás nőkhöz érünk, akik kiadják az ebédünket. Addig is Anna beszél nekem továbbra is a matek dolgozatáról, hogy mennyire elrontotta.
Az ebéd spagetti volt és valami krém leves, a konyhás nők szokásos morgással adták ki az ebédet. Amúgy ezek nem tudnak mosolyogni?
Csak egyszer akkor láttam az egyiket, mikor a portással beszélgetett. Gondolom flörtöltek és az egészen ijesztő volt...sőt, nagyon ijesztő volt.
Kerestünk egy asztalt és gyorsan leültünk enni. Míg mi a kaját elemeztük, ismét, közben megérkezett Barna is.
-Sziasztok, ide ülhetek? - tartotta kezében tálcáját és mellette kedvesen rám mosolygott. Gondolom leginkább tőle várta a választ.
-Persze, gyere csak!- örültem neki, legalább Dani haverjának. Őt látom, tényleg... mostanában alig látom őket. És a legnagyobb szív fájdalmam, hogy Dominikot már a bulija óta nem láttam. Vajon feltűnik ma? Vagy ma se látom?
-Bellaaa!Bella?! Itt vagy?!- hajol az arcomba Barna.
-Mi? Mi?- rázódom ki a gondolataimból és közben meg is ijeszt, hogy olyan közel jött azzal a két nagy barna szemével. - Persze, itt vagyok.
- Okés, akkor hallottad amit kérdeztem?- néz rám, közben a levesét szürcsöli.
- Mit is kérdeztél?- kezdek el nevetni zavaromban.
- Azt, hogy nincs-e kedved valamikor egy csoportos paintballozáshoz?
- Jaa, persze. Még sosem voltam, szóval kipróbálnám- ittam bele a vizembe.
- Okés. Anna, te is jöhetsz ha akarsz- fordul hozzá egy mosollyal az arcán.
- Hát... nem is tudom. Majd eldöntöm.
- Rendben.
Olyan fura Barna teljesen más, kedves, aranyos és nem olyan mint Iza. Hogy lehet az a ikertesója? Teljes ellentétek. Jó a szőke haj és a kék szem hasonlít, de belül teljesen különböznek. Talán még az üt szemet, ha meglátja őket valaki, hogy Iza baromi vékony, Barna pedig egy picit teltebb.Nem azt mondom, hogy kővér vagy duci, hanem inkább van egy kisebb hasa. :D
-Hali- huppan közénk hirtelen valaki, nekem pedig elállt a lélegzetem mikor meg látom, hogy Dominik az. Egy fekete póló volt rajta egy sima farmerrel kombinálva, de az a fekete póló. Te jó ég!! Annyira jól állt neki.
- Ha-l-li- nézek rá döbbenten és rájövök, hogy végre látom Pats Dominikot. :)
- Haver, kölcsön adod a biosz füzeted? Én otthon hagytam és kéne- teszi rá a kezét Barna vállára.
- Ott van az asztalomon, de most Dani TZ-t ír, így nem hiszem, hogy kitudnád hozni- teszi le a kanalát és teljesen Domi felé fordul.
- Ohh, basszus tényleg- néz le a földre csalódottan, majd vissza néz Barnára. -Akkor mindegy. Na, hali, most megyek, mert vár a tesód.
Paskolja meg a vállát, ahol eddig csak tartotta a kezét és elmegy. Elment és rám se nézett.
- Amúgy mikorra tervezed a nagy harci játékot? - hallottam meg Bence hangját, aki eddig tök nagy csöndben evett. Én nem is tudtam a további beszélgetésre oda figyelni, sőt már étvágyam se volt. Inkább vissza vittem a kajámat és elmentem a fiúkhoz a rádiós fülkébe, megnézni, hogy jól végzik-e a dolgukat. De ott is inkább csöndbe voltam és csak bambultam ki a fejemből.
Azt hittem legalább Dominik leáll velem beszélgetni vagy nem is tudom mit vártam tőle? Talán túl sokat is várok el tőle... aztán rájövök, hogy neki most van egy boldog párkapcsolata, én pedig sosem érdekeltem. :(

Suli után, kimentem az épület elé és fagyoskodva vártam Danit a padon ülve, hogy tudjunk beszélni. Míg kint vacogtam Dominik jött ki az ajtón. Én pedig persze, hogy azonnal ránéztem. Hirtelen végül vissza is fordítottam a fejemet, mert kit érdekel ha itt van, menjen csak a barátnője után.
- Szia- állt meg mellettem én pedig felnéztem rá.
- Szia, Dani még bent van? - álltam fel, hogy ne kelljen rá felnéznem ( bár így is felnéztem rá, mivel egy fejjel magasabb).
- Igen, mindjárt jön- mutat az ajtó felé és elmosolyodik és látom azt a szép mosolyát, amiért annyian oda vannak a suliban.
- Okés- gondoltam elég ennyi és úgy is tovább áll, de nem. Ott maradt és csak nézett, majd megint megszólalt.
- Beszéltük még a bulimon, hogy elmennénk ketten valahova, kávézni vagy ilyesmi, de végül nem jött össze- neveti el magát. Várj!! Mi? Én most jól hallom, amit mond? Azonnal újra ránézek és elképedve bámulom őt, talán kicsit feltűnően is elképedve. Nem tudtam felfogni amit mondott.
-Ja-aa, i-gen. Ne-kem is sok-k dolgom volt- ja, igen...nagyon sok dolgom volt, de erre most mit mondhatnék. A való igazságot, hogy " ja teljesen szét untam az agyam és csak azt vártam, hogy írj". - de gondolom neked is.
Na most vissza is ütöttem, az ebédnél történtekért.
Egy ideig megint csöndben volt, addig is a ki-be járkáló embereket néztem mögötte, hátha megment ezektől a kínos percektől valaki, akár Dani.
- Tudod, hétvégén én pont ráérek és akkor...
- Szia Domi! Nem késed le a buszt?- karolja át barátinasan Dani és így el is hallgat.
- Öhmm, lehet. Akkor megyek, sziasztok- ahogy elment már nem láttam azt a mosolyt az arcán inkább lefagyott, és a fura az, hogy nem is bánom, hogy Dani közbe lépett. Lehet, hogy ez pont valami égi jel, hogy felejtsem el végre őt. Na jóóóó... tutira ma Bence megszállt ezzel az Isteni dolgokkal. :)
- Ugye nem vágtam valamibe bele?- néz rám kérdőn Dani és látom rajta, hogy valami zavarja.- Ha?
- Nem, nem. Csak megkérdeztem tőle, hogy jössz-e- mutattam Domi felé és elmosolyodtam, hogy lássa tényleg minden rendben van.
- Okés- és most újra láttam az arcán azt az izgatott mosolyát. Leült a padra és elkezdte kicipzározni a táskáját, én közben leültem mellé, míg turkált valami után. - Hoztam neked valamit.
- Mi? Ez most komoly? - ültem le mellé izgatottan és már én is tökre mosolyogtam, akár ő.
-Aha, tessék- húzott elő nekem egy nagy dobozt és a kezembe adta. - Ebben mindenféle japán snack van és bele raktam neked egy papírt amire leírtam, hogy mi micsoda.
Át vettem a csomagot és azonnal elkezdtem benne turkálni benne, hihetetlen mennyi minden volt benne és eléggé feltűnő, színes és aranyos rajzokkal díszelegtek a csomagolások.
- Te jó ég! Nagyon köszönöm- hajolok közel hozzá és adok neki egy ölelést. Az illata mennyei, mint mindig és jó, hogy végre itt volt nekem.
- Nagyon szívesen- és éreztem, hogy elmosolyodik.

Legalább még egy másfél órát beszélgettünk a suli előtt, ő elmesélte milyen volt neki Japánban és, hogy mennyire mások ott az emberek és a kultúra, az ételek. Láttam rajta, hogy hitetlenül elkápráztatta őt egész Japán. Én pedig meséltem neki a saját unalmas őszi szünetemről, ami az övéhez képest tényleg nagyon szar és...unalmas.
Hazaérve csak felmentem gyorsan a szobámba és elkezdtem házit írni, mikor pittyent egyet a telefonom. Gyorsan ránéztem a kijelzőre.
Dominik: Szia
Egy ideig azon gondolkoztam, hogy vissza írjak-e neki és közben kíváncsi voltam vajon mit akarhat?
Talán folytatni akarja azt, ahol abbahagytuk? Bár nem is hagytuk abba. 
De nem, Bella! Már elfelejtjük és kész, így kihúztam a fiókomat és beleraktam a telefonom, majd behúztam. Vége! Nem írok vissza neki.

Matek doga:5/5- sikerült!! :)
Japán snackek: 5/4- egész jók, bár ez a wasabis csoki eléggé durva, átpasszoltam apukámnak, neki nagyon ízlett. Fújj...
Dani: 5/5- örülök, hogy láttam.
Dominik: 5/1- ide inkább nem írok semmit, bár értékelem, hogy azért suli után oda jött hozzám. Na jó, még is írtam...a fenébe.

Remélem tetszett, kérlek írj valamit, csak, hogy tudjam valaki olvas engem. 
Akinek tetszik a blog, nyugodtan iratkozzon fel rendszeres olvasónak; ezt a "Figyelmeztetés és tudnivalók" alatt lehet megtenni. Ez egy visszajelzés lenne nekem, hogy olvasod a blogot és érdekel téged. Kíváncsi vagyok mindenki véleményére is, így jól esne, ha tehetitek, kommentteljetek vagy nyomjátok meg a történet alatt található vélemények gombok közül az egyikre. Ebből tudom, hogy kell-e javítanom valamin.
Ezeken kívül szeretném megköszönni nektek, hogy olvassátok a blogomat és a sok pozitív visszajelzést amit kapok tőletek. Nagyon sokat jelent nekem! :)
Miss Alison **

7 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Aztarohadt! Ezzel kezdeném :D Hietetlen sokat fejlődtél az első rész óta! Nem is láttam helyesírási hibákat (bár ebben én se vagyok túl jó :D ) A fogalmazásod tetszik, elég gyorsan haladnak az események, a szereplők is szimpatikusak! Viszont a hangulatjeleket szerintem hagyd ki a történetből!
    Mindenesetre így tovább, kitartás, és még ennél is jobb lesz ez a blog! (:
    Szia!
    Ui.: Benne vagyok a cserében!

    VálaszTörlés
  3. Szia kedves!

    Megkaptam az üzeneted! Nem gondoltam volna, hogy törlésre szánnád el magad, mindenestre, szerintem semmilyen blogot nem szabad törölni, hiszen a sok évi munkádat dobnád ki akkor a kukába... Én is jártam majdnem így, de újrakezdtem, teljesen elölről és nem bántam meg. Remélem te se bánod meg, hogy nem törlöd majd.
    Azt az egyet tanácsolnám, hogy csinálj egy olyan oldalt, ahova belinkeled a fejezeteket, mert elég fárasztó és időigényes visszakeresni a blogon. Ha megoldanád ezt, sokkal egyszerűbb lenne, talán még neked is.
    Valamint belekezdek a történeted olvasásába a minap, s majd értesítelek a véleményemről, ami jelenleg annyi, hogy nem rossz!

    Ui.: Benne vagyok a cserében! 😄😘

    Üdv,
    Dorina Mary

    VálaszTörlés
  4. Nagyon nagyon jó rész lett, végigolvastam az egészet és nagyon tetszik. Tényleg. Hamar folytasd. És hatalmas Dani fan lettem, szóval én neki szurkolok. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utólag egy jó tanács. :) Amikor a képeket helyezed be az írások közé, tedd őket oldalra. Mármint a képeket. Úgy sokkal igényesebb és mutatósabb lesz a rész kinézete. Nem muszáj megfogadnod, csak gondoltam, megjegyzem. :)

      Törlés