2016. július 23., szombat

Remény (November 3., Hétfő)

November 3., Hétfő

Kezdjük ott, hogy a legeslegjobban várt barátom ma nem jött suliba, mivel rájött a hasmenés.
Reggel az ébresztőm kinyomása után, azonnal ráírtam Danira egy sziát, hátha már fent van. Majd lementem egy kávét inni a konyhába.
Egyébként ma volt az első hivatalos nap a suli rádiónál. Így én és a fiúk megyünk be a suliba 6-ra és én el is magyarázom a dolgokat nekik. Ugyan is már be lett szervezve egy gép, a net, így indulhat rádiózás. Nagy nehezen végül minden meglett, egy hónap szervezés után minden összejött.
Kávézás közben Dominik járt a fejemben, hogy hogy tudnék egy kicsivel közelebb kerülni hozzá. Talán sehogy, de próbálkozom. Mindig azt mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Az én esetemben is így van.
Visszaérve a szobámba, azonnal ránéztem a telomra.
Dani: szia :)
Bella: te már is fent vagy? 
Dani: ja és nem tudok suliba menni basszameg 
Bella: mert? :/
Dani: fáj a hasam és fosok
Bella: inkább írd azt, hogy hasmenés ;) 
         de azért jobbulást! :) 
Dani: Bocsánat :D 
         köszi :)
Bella: majd akkor beszélünk, mert nekem mennem kell, szia :)
Dani: rendben, hali :)

Az utcára lépve egy kis görcs ült a gyomromban és nem is akartam suliba menni. Nem akartam Domit és Izát együtt látni. Semmi kedvem hozzá és sajnos őket nem lehet csak úgy elkerülni.
Egy pozitívum az volt, hogy most legalább nem fáztam a nagy hidegben, mivel vettem még a szünetben egy jó meleg és szép kabátot. Hát az ára is szép volt mit ne mondjak.
A nap még nem bújt elő a dombok mögül, így fél homályban sétáltam lefelé az iskolába. Mivel nagyon nem is járkáltak autók, így elővettem a fülhallgatóm és betettem egy számot.


Az iskola aulájában már ott várt rám a két berendelt rádiósom. Zsolt és Dávid. Ma ők voltak soron, igaz osztálytársaim, de tartottam tőle, hogy nem fogják jól végezni a munkát, inkább elhülyéskedik, szóval nehéz dolgom lesz már előre érzem. Ráadásul ők ketten az osztály baj keverői, így nem is értem hogy adhattam nekik a melót. Na mindegy, ez még úgy is a próba időszak és ha nem jó rádiósok, akkor letudom őket váltani.
-Jó reggelt fiúk!- mentem oda mosolyogva a legkedveltebb osztálytársaimhoz.
-Hali Bell!- emelte fel a kezét egy pacsira Zsolt.
-Hali!- mosolygott mellette Dávid.
Ez a mosolyuk nem tetszett, volt benne valami olyan "készülünk valamire, véged lesz" üzenet. Azért adtam egy pacsit Zsoltnak aztán elindultam a rádiós szoba felé.
-Látom nem vagytok fáradtak, reggel 6 órakor- nyitottam be a rádiós fülkébe és a bent lévő heverőre leraktam a táskámat, majd elkezdtem a kabátomat is levenni, ami szintén ott landolt.
-Tudod, ezért találták fel az energiaitalt, hogy ne legyél hulla a nem alvástól- kacsintott és nagyon kedvesen, nem törődve az cuccaimmal rádobta a holmijait az enyémre. Döbbenten néztem Zsoltra, aki csak továbbra is mosolygott.
-Vagy azért van a kávé, hogy inkább valami finomabbat és minőségibbet igyál a pocsék mosléknál- tettem arrébb a táskáját az enyémről.
-A kávé is moslék, nem?- vonta meg a vállát.
Asszem ezt megbeszéltük és a legjobb, hogy Dávid bele se szólt.
-Na jó, úgy gondolom, hogy van jobb dolgunk is mint az italok melletti pártolások- nyitottam ki a laptopot és rányomtam a bekapcsoló gombra. Éppen akartam volna leülni a székre, de hirtelen eltűnt alólam. Reflexből hirtelen állítottam meg a testemet, hogy ne a padlón végezzem, hanem megállítottam magam a levegőben. Így sikerült nem taknyolnom egyet és megfékezni a fiúk bugyuta és gyerekes tervét, vagy inkább Dávidét. Mivel hátra néztem láttam, hogy ő húzta ki alólam a széket. Hát kedves mit ne mondjak, és első nap már ilyennel kezd. - Ez ne vicces, de komolyan!
-Jó bocsi- mosolygott idétlenül Dávid és közben vissza tolta alám a széket, Zsolt pedig idétlenül nevetett. De jól kezdődik a napom, nem elég, hogy nem akartam Domi és Iza miatt suliba jönni, még őket is viseljem el reggel korán.
-Kösz nem, jó lesz nekem állni is- sejtettem, hogy újra kifogja húzni alólam a széket, így inkább nem adtam meg neki a megalázásom örömét. - Inkább ülj le te!
-Ohh kösz- ült le nyugodtan, az arcomat pedig egy fanyar vigyor hagyta el.
-Szóval, akkor kezdjük is, mert megy az idő- indítottam el a számítógépre letöltött Spotify programot, erről a legkönnyebb zenéket játszani és nagyjából a világ összes zenéje megtalálható rajta.- Okés, gondolom mind a ketten ismeritek a Spotify programot?
-Persze- mondták egyszerre, közben meg úgy néztek rám mintha hülye lennék.
-Rendben, én egyik délután mentettem el egy csomó albumot, és csináltam is egy ideiglenes dal listát, a mostani slágerekből. Játszatok azokból, meg persze abból is amit a diákok kérnek- mutattam a kijelzőre.
Ők csak bólogattak, mint valami kukák. Így ne tudtam, hogy mit csináljak, inkább csak mondtam tovább.
-Itt van a keverő pult- sétáltam a laptop melletti asztalhoz és bekapcsoltam a rajta lévő kis szerkezetet, ami igazából a hangfalak úgymond "gépezete".- Ezen tudjátok a hangot beállítani és a hangfalakat is igazítani, hogy milyen legyen a hangminőség. Ja és a mikit is itt lehet bekapcsolni.
-Csúcs- mondták egyszerre elkerekedett szemekkel és azonnal oda ugrottak a géphez mind a ketten.
-Rakunk be egy számot- jött oda hozzám Dávid és letakarta a szemem- meglepi és egyben megmutatjuk a tehetségünket.
-Ő...szerintem inkább...- hallottam, ahogy Zsolt villám gyorsan pötyög a billentyűn, majd max hangerőn megszólal egy borzalmasan hangos, káromkodós szám.- Na ne, nee!!
Azonnal eltoltam Dávid kezét a szemem elől és kikapcsoltam a borzalmas zenét.
-Ha nem tudtok kulturális zenét berakni, megfelelő hangerővel, akkor itt van vége fiúk!-fordultam feléjük mérgesen.
-Miért? Ez az- nevetett Dávid.
-Nem, ez nem az- léptem közelebb hozzá és már egy picivel hangosabban mondtam neki a mondandómat.
-Gyerekek ez mi volt?- lépett be az ajtón hirtelen a reggeli ügyeletes tanár.
-Elnézést kérünk, csak egy próba volt- fordultam a tanárhoz.
-Hát lehetne egy kicsivel kulturáltabb zene is- ment ki az angol tanár.
-Látjátok- mutattam a bezáródó ajtó felé.
-Nyugi máá', nem volt semmi- legyintett Zsolt- Amúgy is ez pont egy lájtosabb szám volt!
-Na jó, ennyi és kész. Mert ez, így nem lesz jó, ha egész évben ilyen számokat akartok majd betenni és az egészet nem is veszitek komolyan- szedtem össze a cuccaim és kifele menet lecsaptam a laptop tetejét (úgyse tudják a gép kódját, így nem fogják tudni feloldani).
Ennyi, tutira nem lesznek suli rádiósok. Elég nekem az is amit a teremben csinálnak és mindig miattuk kapunk leszidást az ofőtől. Nem akarok még a többi tanártól is csak miattuk.

Ezek után inkább elvonultam messze a fiúktól és mivel egy csomó időm volt becsengetésig, így letelepedtem a lépcsőre és megnyitottam a messengert.
Bella: asszem a kamilla jó hasmenésre
Írtam Daninak, hátha válaszol. Egy ilyen hülye reggelen jobb egy NORMÁLIS emberrel is beszélgetni, mondjuk virtuálisan, de akkor is.
Dani: tudomXD épp azt kortyolgatom
Bella: ja okés :D 
Dani: :D
Bella: és am hogy vagy? :)
Dani: jól, ha kijön minden XD egy megkönnyebbülés 
Bella: okés, köszi 
         a részletek annyira nem érdekelnek
Dani: épp akartam ragozni :D
Bella: nem kell :D

Egy matek és nyelvtan után, frissítő tesi óra következett. Így a folyosón sétáltunk a szekrényeink felé, hogy kivegyük a tesi cuccainkat.
-Komolyan ezt csinálta veled Dávid és Zsolt?- nézett rám meglepetten Vanda, de a hangján hallottam, hogy azért mérges is.
-Igen, ahogy elmeséltem most nektek, ezt csinálták- bólogattam Vandának.
-Hát, lányok...mint tudjátok én fiú vagyok-állt meg a szekrényénél Bence és kinyitotta azt.- De én nagyon nem bírom őket. 
-Ki bírja őket az osztályból?- vette ki rózsaszínes táskáját a szekrényből Ella.
-Egymást bírják- rántotta meg a fejét Vanda.
-Pff...ja-zártam be a szekrényemet és bevártam a többieket.- De az biztos, hogy ők nem lesznek rádiósok az osztályból, mert velük nem bírnék. Így kereshetek új, komoly embereket.
Néztem rájuk és ekkor láttam, hogy hirtelen kipattant Bence szeme és rám nézett.
-Én is itt vagyok-mosolygott rám, mint egy tejbe tök.
-De Bence, te imádsz az osztályban hülyülni a többiekkel.
-Hát...de átnevezhettem magamat DJ Varsóra is, új hivatás-mozgatta le-föl a szemöldökét, Bence stílusban.-Buli lesz és én csinálom a bulit.
Kezdett el táncolni a folyosón.
-Figyi Bella, Bence tényleg ezerszer jobb választás, mint az a két bunkó fiú-mutatott a táncoló Bencére.
-Igaz-ismertem be.
-És tudok ám' én komoly lenni- hagyta abba hirtelen a táncot.
-Okés, de még kellene még egy ember- mosolyodtam el.
-Képzeld Bella, vannak barátnőid is- mutatott Vanda az ujjával magára. majd Ellára.
-Igen, tudom.
-Akkor, minket is alkalmazhatsz-bólogatott Ella.
-Rendben.
Elindulunk az öltözök felé, majd jöhetett a tesi óra.

Otthon lecke írás közben, állandóan a telefonomat bámultam és nem tudtam nem megállni, hogy ne írjak rá Danira.
Bella: nem unatkozol?
Dani: nem :D 
Bella: csak mert ajánlottam volna filmeket :)
Dani: mondjad :D 
Bella: Paranoia, A nyár királyai, A beavatott
Dani: miről szólnak? 
Bella: küldök előzetest pill.
Gyorsan kikerestem az előzeteseket és elküldtem neki.
Dani:oké
Egy két percet vártam és azonnal kaptam az üzijét.
Dani: Paranoia lesz :D
        köszi(:
Bella: tudtam hogy azt választod
         szívesen, jo szórakozást ;)
Így el is tűnt filmet nézni. Én meg visszatérhettem az izgalmas házimhoz.
-Kell egy pulcsi!!- rontott be hozzám a kedves nővérem, én meg egy nagyot ugrottam az ijedségtől.
-Te jó ég! Hogy tudsz te így berontani?- fordultam hátra, hogy lássam. De ő már célba is vette a ruhás szekrényem.
-Bocsi, csak sietek-turkált a szekrényemben.
-Mész valahova?
-Nem, csak holnapra kéne valami jó pulcsi-dobálta ki a neki nem tetsző pulcsikat.
-Azokat vissza is teszed majd- mutattam a tollam hegyével a széktámlán megtámasztva a kezemet, a kidobált ruhákra.
-Elvihetem ezt a szürkét?-rántott ki egyet a sok közül.
-Az az egyik kedvencem- néztem rá olyan "kérlek, ne vedd fel" arccal.
-Okés, köszi- rohant ki és csukta be maga mögött az ajtót.
-Nem raktad vissza a pulcsijaimat- kiabáltam utána.

Végezve a tanulással és a házival, lefeküdtem az ágyamra és bedugtam a fülemet fülhallgatóval.

Szerencsére ma egyáltalán nem futottam össze Dominikkal, bár egy picit sajnáltam is. Úgy érzem, hogy ebben az évben úgyse fog semmi se történni vele kapcsolatban. Marad minden ugyanaz és egyébként is ő elfog menni. Szerintem semmi értelme magamat rágnom belül, csak élnem kéne az életemet és jól éreznem magamat a körülöttem lévőkkel. Ő pedig csak élje a saját életét, én pedig élem a sajátomat. Ez az! :)
Mostantól nem érdekel mi van vele, két külön úton járunk, hát ez maradjon is így. Mert tudom, hogy ez a két út nem fog összetalálkozni. Ha pedig össze is találkozna, akkor az egy csoda lenne.

Rádió: 5/2- pocsék volt, de legalább találtam új rádiósokat
Dani: 5/5- írt hogy nagyon tetszett neki a fél és hogy holnap már jön suliba, örülök neki
Birdy: 5/5- most rákattantam
Vacsora:5/5- jó kis gyümölcs salit csináltam, fő az egészség

2016. július 18., hétfő

Egy unalom (November 02., Vasárnap)

Olvasóim, jól esnének a kommentek! ;)

Október 2., Vasárnap

Az egész őszi szünetemet tényleg jellemzi az unalom szó. Dominikkal végül nem mentünk el sehová se kettesben, mint ahogy ő még tervezte. Nekem pedig nem állt szándékomban ráírni, mivel nem akartam tapadósnak tűnni. Így hát maradt az egész ennyiben, gondolom inkább a barátnőjével töltötte az idejét mint velem. 
Mondjuk annyira nem unatkoztam, a családdal elmentünk várost nézni, Egerre és tök jó volt. Hát igen...kivéve a feltört lábamat. Auch... még most is fáj. Asszem kéne egy új cipő. 
Meg persze a halloweenom is jól telt, Anna meghívott magukhoz egy csajos estére. Így sütöttünk és cukroztunk, míg rosszul nem lettünk, így inkább elkezdtünk filmezni, míg mindenki haldoklott a sok cukortól és mindentől. :) A Tökéletes hang című film egy klasszikus csajos estékre, főleg ha mindenki szarul van a sok cukortól és a film elején látunk egy nagy sugár hányást is... na, így kötött ki a wcben Ella. :)
Oltári esténk volt és ünnepünk. :D 
Szóval, végül is valahogy eltelt a szünet. :)
Ja és Dani... ő jól érezte magát Pekingben és lassan repül haza, pontosabban már repül, ha jól tudom. :)
Nagyjából ennyi... holnap suli, szóval minden kezdődik elölről... Dominikkal nem hallattunk semmit se, így minden marad ugyanaz :/
Szar...

Őszi szünet:5/2- voltak jó napok is, mikor nem csak otthon unatkoztam, filmet néztem, zabáltam és bújtam a könyveimet 

Domi:5/1- semmi, marad minden ugyanaz.. és még írni se írt :/ persze én hol vagyok a dögös barátnőjéhez képest? :/
City of angels:5/5- rongyá hallgattam :)

Kedves olvasó!
Kitettem egy szavazást a blogra, hogy milyen blogokat szeretnél még szívesen. Kérlek szavazz és iratkozz fel a blogra ha esetleg még nem tetted meg és kommentej is valamit, létszíves! :)
Miss Alison ** 

2016. július 16., szombat

Várakozás :) (Október 26., Vasárnap)

Kedves olvasók!
Bocsánat, hogy későn hozom az új részt, de valamiért nálunk elment a net (fogalmam sincs, hogy miért).
Azért igyekeztem minél előbb hozni az újat. :)

Október 26., Vasárnap

A tegnapi buliból haza érve máris aludni mentem inkább. Szóval már nyolckor aludtam.
Reggel is így korán fent voltam, így gondoltam elmegyek a pékségbe kenyeret, meg mindenféle finomságot venni.
Mivel mindenki aludt, így hagytam a konyha asztalán egy cetlit, ha valaki felkelne és nem találna, ne ijedjen meg: " Elmentem a pékségbe, majd jövök! Bella"
A levegő friss volt, a fű tele volt a reggeli harmat nyomaival. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kiléptem az utcára.
Meglepően nagyon hideg volt, így a kezeimet magam előtt összekulcsolva próbáltam magam melegíteni (kevés sikerrel). A házak előtt álló fákról már lehullottak a levelek, sokat a szél az útra ki is fújt.
Az utcákon nem igen jártak autók, viszont a főúton már nagyobb forgalom volt. Gyorsan átszaladtam a zebrán és a pékség irányába sétáltam.
Kinyitottam az ajtót és velem szembe egy ismerős arc jött ki. A hona alatt egy zacskót tartott és sportos ruhába volt öltözve.
-Szia- köszöntem rá mosolyogva.
-Szia Bella- nézett le rám Zsombor, miközben a kezére húzta fel a kesztyűt.-Te?
-Pont ide jövök vásárolni- mutattam rá a boltra és közben elmosolyodtam. 
-Ohh, akkor jó vásárlást!- indult el kifelé.
-Köszi- én pedig beléptem a boltba. - Jó reggelt!
Két nő volt bent, akik hangosan vissza köszöntek nekem, előttem állt egy fiatal ember. Így még őt kiszolgálták, én addig összeszedtem a fejemben, hogy mit szeretnék majd kérni.
Annyira szeretem reggel a pékségben az illatokat, mikor minden olyan friss és elárasztja az egész boltot a péksütemény illata.
-Jó reggelt! Mit adhatok? - jött oda hozzám egy aranyos mosolyú nő.
-Szeretnék kérni 1 kg félbarna kenyeret és 10 db kiflit- mutattam a kiflik és a kenyerek felé.
-Még valamit?- kapkodta össze zacskóba a nő a kért dolgokat.
-Még 5 db kakaós csigát szeretnék kérni- gondoltam családi reggelihez jó lesz. :)
-Rendben- vett elő egy újabb papír zacskót és egyenként bele rakta a kakaós finomságokat. -Még valamit?
-Ennyi lenne, köszönöm- sétáltam oda a kasszához és elővettem a pénztárcámat.
-Akkor ez összesen...- ütött bele a gépbe a számokat, majd felnézett rám- 1620 Ft lesz.
Felé nyújtottam egy 2000-est, ő pedig visszajáróért kotorászott.
-Viszlát, szép napot!- adta a kezembe az aprót, én pedig elraktam a pénztárcámba. A vett dolgokat meg bele pakoltam egy zacskóba.
-Köszönöm, önnek is! Viszlát!- nyitottam ki a bejárati ajtót és kimentem.
A bent lévő meleg után újra megcsapott a hideg levegő. Elindultam az úttest felé, mikor valaki utánam kiabált.
-Bella!- futott utánam Zsombor, miközben a telefonját elrakta a zsebébe.
-Szia-mosolyogtam rá.- Te meg vártál?
-Igen, gondoltam beszélhetnénk- ért oda mellém és rám nézett.
-Ohh, okés- néztem rá döbbenten közben átmentünk a zebrán.
-Hogy hogy tegnap olyan gyorsan eljöttél Domi bulijáról? 
-Már elég fáradt voltam - tudtam, hogy ez nem lesz jó kifogás- na jó, igazából nagyon nem éreztem azt, hogy ott kéne lennem. Plusz rajtatok kívül nem ismertem senkit se, magyarul a társaság három negyedét.
-Értem, pedig szerintem jó buli volt.
-Mi volt miután én elmentem?- néztem rá érdeklődve.
-Áhh semmi, csak Bence egy picit leitta magát a többi 9.-el, már 2 üveg sör után kidőlt- nevetett mellettem-, de az is lehet, hogy csak megjátszotta ő.
-Jaj, te jó ég!- néztem a járdán előre elképedve.
-Nyugi, felment Domi szobájába és bealudt- nevetett mellettem továbbra is, ami szerintem annyira ne volt vicces, hogy valaki 13 évesen alkoholt fogyasszon.
-Nem hányt? - néztem rá kérdőn.
-Áhh, nem. Szerintem annyira nem ütötte ki magát- nézett a szemembe őszintén.
-Értem- sétáltunk egy ideig csöndben majd inkább még kérdezősködtem- és a többiek? Domi? Lőrinc? Ricsi? Barna? Esetleg Iza?
-Meg voltak, ja am tetszett Dominknak az ajándékod- mosolygott rám hirtelen.
-Tényleg?- néztem rá döbbenten.
-Ja, Iza viszont nem volt oda érte.
-Ő miért van? A rúzsokon kívül? - nevettem el magam.
-Ez az- nevetett ő is. - A többiekkel nem volt semmi. Táncoltunk, meg beszélgettünk.
-Az jó- álltam meg egy utca előtt, mert nekem arra kellett mennem, hogy haza jussak.- Nekem erre kell mennem.
-Ja,persze..okés. Jó volt veled beszélgetni!- intett egyet, majd a fülébe berakta a fülhallgatókat és elkezdett kocogni. Akkor most már tudom mi volt ez a sportos felszerelés. :)

Belépve a lakásba láttam, hogy csukva van a konyha ajtó. Gondoltam a nővérem vagy anyukám, apukám biztos felkelte, mivel az ő szokásuk becsukni a konyhaajtót. Gyorsan levettem a kabátomat és a cipőmet. Benyitottam a konyhába és a nővéremet találtam ott, épp a kávéját kortyolta és a telefonján pötyögött valamit.
-Jó reggelt! Hoztam kakaós csigát- pakoltam ki az asztalra a vett dolgokat.
-Jó reggelt! Köszi- vett ki egy kakaós csigát a zacskóból és elindult a fiók felé, hogy kivegyen egy tányért.
Közben én is elővettem magamnak egy tányért és egy bögrét. Elvettem a tejet a pultról és tele öntöttem a bögrémet.
-Anyáék még alszanak?- érdeklődtem meg.
-Anya és Zalán még igen- tört le egy darabot a csigájából- apa pedig nappaliban!
-Akkor szólok neki, hogy hoztam reggelit- indultam el az ajtó felé, Luca pedig teli szájjal mormogott egy okét. Beléptem a nappaliba és elindultam a nappali másik oldalára a dolgozó asztalhoz, hogy lássam is. Mivel a konyha a nappaliba nyílik és ott van egy kis ebédlő rész, így a faltól néha nem igazán látni a nappali felét, mivel egy része beljebb van, a nappali pedig tágasabb. :)
-Jó reggelt apa, hoztam kakaós csigát reggelire!- értem oda lassan a dolgozó asztalához.
-Jó reggelt! Rendben, mindjárt megyek- húzott magához és adott egy puszit a homlokomra.
-Okés- fordultam meg és indultam ki a konyha felé, hogy megreggelizzek gyorsan.

A reggeli kis reggeli jó sikerült, anya és Zalán is jót reggelizett és közben mellettük ülve kitárgyaltuk a tegnapi bulit, meg hogy menjünk el valahova kirándulni a szünetben.
Délután inkább filmet néztem, a Pán Pétert néztem újra, kiskoromban rajongtam érte. :) 
Aztán közben ráírtam Danira, hátha eltudom kapni egy beszélgetésre.
Bella: meghallgattam a számokat a City of angels nagyon tetszett :)
2 órán keresztül vártam, hogy vissza írjon és közben néztem a filmet, bár 2 percenként ránéztem a telomra, hátha írt és csak a telefonom nem jelezte ki. Végül a film utolsó pár percében rezzent egyet a telefonom.
Dani: az a kedvencem :)
Igen!! Végre írt!! Győzelem!! :D
Bella: :) hát nekem is tetszett 
mi újság nálad? küldesz ma is képet? :)
Dani: minden rendben :) ma Pekingben mászkáltunk és megkóstoltam a Kung Pao csirkét, nagyon finom volt 
persze, mindjárt küldök
Bella: még nem hallottam arról a kajáról :/
okés :) köszi :)
Dani: 




Bella: de jó :) és mi jót láttál és ettél még? :) a híres kínai kis cukrokat
Dani: vettem egy kettőt, de még nem kóstoltam
Bella: értem :)
és milyen idő van nálatok? :)
Dani: tök jó :) nálatok?
Bella: jajj, mi majd megfagyunk :/ hihetetlen milyen hűvös lett 
Dani: Xdxd
Bella: ja :D
Dani: Hány óra? 
Bella: 18.18 
oh kívánok 
Dani: :D 
Bella: miért nálatok hány óra?
Dani: 00.18
Bella: úristen!!! :O esetleg ne akarsz aludni? :O
Dani: nem vagyok álmos, csak reggel 
ilyenkor meg nem tűnik fel, ugye az időállás miatt 
reggel meg olyan mintha hajnali 3-kor kelnék :/ 
Bella: jajj, az nem jó :/
viszont szerintem menj most már aludni tényleg:)
Dani: igen, jó ötlet :)  akkor jóéjt! :*
Bella: jo8 :) :*
Végre tudtam beszélni Danival, plusz a filmet is befejeztem! :)

Kakaós csiga: 5/5-immmmmáááádommmm!!! 
Dani:5/5- és tudtunk beszélni végre!!! :) ráadásul egy jót :)
Pán Péter: 5/3- hát...kiskoromban imádtam, most is szeretem...viszont olyan mintha nem láttam volna belőle semmit se :D
City of Angels:5/5- annyira jó, erre alszom el :)