2014. szeptember 28., vasárnap

Blogolás

Kedves olvasóim!

Nem hagyom abba a blogod, csak nehezen megy mostanában a tanulás miatt, hogy írjak. De nagyon igyekezzek új részt hozni. Addig is örülnék annak, ha feliratkoznátok (akinek tetszik a blog). :)
Hamarosan új résszel jelentkezek!! ;)

2014. szeptember 18., csütörtök

Fáradt nap (Szeptember 16., Kedd)

Kommenteket szeretnék látni!! 

Szeptember 16., Kedd

Reggel Annával a hídon álltunk (ez választja el a két folyosót egymástól, az egyik folyóson van a mi termünk a másikon pedig a 8.b-ké) és a bejáratott néztük, hogy kik jönnek be. Közben engem Anna kérdezett ki angolból (mivel első óra), bár mindegyik szót tudtam, így csak unottan vágtam rá a szavakat. Nem bírtam nagyon oda figyelni, vártam mikor érkeznek meg Daniék.
- Sátor? - csettintett egyet elém.
- Ja, tent. - nézem rá zavarosan.
- Ezt így nem lehet, csak az ajtót nézed. - nézet a szemembe.
- Igen, tudom. De amúgy is tudom a szavakat. - néztem vissza az ajtóhoz.
- Oké. - adta fel és ő is az ajtó felé nézet. 
Hirtelen valaki a hátam mögül megijesztett és megugrottam. 
- Szia. - mosolygót rám Dani mikor oda fordultam.
- Hé, szia. - mosolyogtam rá. És láttam, hogy Dominik ott áll a termük lévő folyosójukon (de jó nem volt ott Izabella) és rám mosolygott. 
- Milyen órátok lesz? - mondta nekem Dani és felé fordítottam a fejem.
- Angol. 
- Az jó. És tegnap mit csináltál tanulás után, mert kerestelek face-n csak láttam nem voltál. Vagy meddig tanultál te? - Dominik még mindig Danira várt és csak engem mért végig egy párszor.
- Ja, filmet néztem. Bocsi. - néztem vissza megint.
- O, semmi baj. - rá nézet Dominikra és felém fordult. - Nekem mennem kell.
- Oké. én is megyek a terembe.
- Oké, szia.
- Hello. - intettem neki és ő Dominikhoz futott. Megfordultam és elindultam a terem felé, Anna fura módon vissza ment. Mikor az ajtóba értem hirtelen lekellet hajtanom a fejem, mert egy palack közeledett felém.
- Bocs, a kukába akart menni. - üvöltött a terem másik végéből Zsolt és elkezdtek röhögni a fiúkkal. Ja, tényleg nagyon vicces, hogy a kuka nem is az ajtónál van.
- Hogy hogy elmentél? - néztem Annára kérdőn, aki elővette a cuccát.
- Inkább kettesben hagytalak titeket. - nézet rám és mozgatta a pilláit és közelebb jött hozzám.
- Haha, nagyon vicces. - vettem a kezem közé az angol könyvemet.
Angolon szó dolgozatot írtunk (szerintem könnyű volt, bár volt egy pár szó ami nem jutott eszembe, mert ami a papíron voltak szavak a szövegben, azt nem igazán néztem át, de ez csak két szó volt). Gyorsan végeztünk, utána pedig elkezdtük venni a fantázia teremtményeket (pl. vámpír, zombi, jeti stb.), meg elkezdtünk volna szöveget hallgatni (szellem sztorikról), de sajnos kicsöngettek.
Ez után egy irodalom volt, át ismételtük a tavalyi anyagot. Földrajzon Kati néni félórán át untatott minket (azt magyarázta el, hogy mit veszünk ebben az évben és hogy sajnos csak egy földrajz lesz egy héten), a csengetés már nagyon jól jött. Lementem az ebédelőbbe és beálltam a sorba (Anna addig elvitte a könyvemet a szekrényemhez és elhozta nekem a matekot) közben mögém jött Dani.
- Hello, eszünk együtt? - hajolt elém.
- Persze, de Anna is velünk ül, ha nem baj? - néztem rá kérdőn és vártam a válaszát.
- Oké, nem baj. - mondta lazán és mind a ketten léptünk egyet a sorban.
- Milyen órád volt?
- Kati nénivel egy óra szenvedés, földrajz.

- Uhh, az szar. Még talán a menza kajánál is. - vettünk egy tálcát és a pulthoz sétáltunk.
- Hát, azt nem mondanám. - vettem le undorodva valami tök főzelékhez hasonló kaját ami mellet volt egy narancssárga fasírt (NARANCSSÁRGA!!!???).
- Ja, lehet, hogy igazad van. - vette le ő is és a tálcájára tette. - Ez komolyan narancssárga ez a fasírt?
- Hát, látod a színét. - húztam tovább a tálcámat, de inkább levest már nem vettem, (nem tudom ilyen leves volt, de szörnyen nézet ki) Dani pedig rárakta a tálcájára és utánam jött. Leültünk egy asztalhoz és megvizsgáltuk a kaját.
- Oké, a fasírt nem él. - mondta Dani, én pedig furán néztem rá. 
- Oké. - néztem rá biztatottan és bevettem a számba, az íze még elment.
- Hali. - ugrott oda Bence és leült mellénk. - Mi jót esztek?
- Narancssárga fasírtot, tök főzelékkel. - nézet rá Dani Bencére.
- Az király. Van még? Hozok. - és itt van a kis bolondos Bence. És elszaladt a kaja felé.

- Be van fizetve egyáltalán? - néztem Danira.
- Azt hiszem igen. - néztünk egyszerre Bence irányába és éppen egy másodikosnak magyarázta, hogy melyik villa jobb.
- Inkább hagyjuk rá. - fordultam vissza a kajámhoz és ettem tovább.
- Ja, ez jó ötlet. - kanalazta a levesét.
- Sziasztok, itt a matek könyved. - jött oda hozzánk Anna.
- Köszi.
- Hello. - nézet fel a leveséből Dani.
- Bence mit csinál? - nézet Anna Bence irányába.
- Tanulmányozza a másodikosokkal a villákat. - húzta beljebb a székét Dani.
- Oh, az jó. - nézet furán Anna. - Milyen órátok jön Dani?
- Fizika. Nem igazán szeretem. - cserélte ki a két tányért és elkezdte a tök főzeléket enni.
- Aranyosak ezek a másodikosok. - jött vissza hozzánk Bence és lehuppant mellém. - Szia, Anna.
- Hali. - köszönt neki álmosan.
Befejeztük a kajálást és jöhetett a dupla matek, szerencsére gyorsan elment. A hatványokat tanultuk, értettem. Kicsöngetés után még egy órát kellett várnunk sport körig, addig Annával átöltöztünk és kimentünk a tornaterem melletti folyosóra várakozni.
- Mit csinálunk ma szerintetek? - nézet ránk a sötét folyóson Anna és közben a cipő fűzőjét piszkálta.
- Szerintem kézilabdázunk. - néztem rá unottan, mivel mát nagyon fáradt voltam.
- Nézd ez milyen ez a képem? Danival csináltuk. mutatta felém a telefonját és őrületesen elkezdtem nevetni.

- Oké, akkor jó. - nézett rám nagy mosollyal az arcán.
- Hadni. - csúszott oda mellénk Anna (mivel a földön ültünk). Mikor megnézte ő is röhögött.
- Ti hülyék vagytok. - és vissza csúszót oda ahol előbb ült.
- Most miért? Tök jó kép. - nézett ő is a telefonra.
- Ja, igen. Nagyon jó.
Egy darabig még elbeszélgettünk és nagyon gyorsan el is ment az idő. Sport körön kézilabdáztunk és fociztunk, nagyon vicces volt, főleg Bence mivel elkezdet néha táncolni a zenére,amit tesire vittünk. Focizás után pedig elterült, mert teljesen kifáradt.

- Bella, segíts!! - nézet rám szörnyű képet vágva. Teljesen elfáradt (bár aki ennyit tud pörögni, már vártam mikor fáradt ki,de így is vicces).
- Oké. - húztam fel nagy nehezen és kimentünk az öltözőkhöz.

Otthon még tanultam és utána pedig még ettem valamit, mert már nagyon éhes voltam. Leültem a gép elé és felmentem Facebookra, addig megettem a kajámat.

Sport kör:5/5 - vicces volt. Bence kézilabdázás közben hülye arcokat vágót rám,így alig tudtam játszania röhögés miatt.
Dani: 5/4 - Nem tudom mi volt tegnap, de mindegy.
Facebbok: 5/5 - fullon van. Úristen nagyon sokan írnak: Anna, Ella, Vanda, Bence, Dani, Lilla (egyik osztálytársam). Mennem kell.






2014. szeptember 12., péntek

Egy nap (Szeptember 15., Hétfő)

Szeptember 15., Hétfő

A tegnapi letargia után másnap se változott nagyon a hangulatom (a suliban talán egy picit). Nyomottan keltem ki az ágyból, de minél előbb már a suliban akartam lenni,hogy őt lássam. Kapkodva készülődtem, ami egy picit furán sült el, mivel majdnem minden kiesett a kezemből, végül feladtam a kapkodást és inkább nyugodtan készülődtem. De csak is rajta járt az agyam,hogy ma végre a beszélgetésünk után látom. Vajon beszélünk ma? Ebben reménykedtem, és elindultam lefutva a lépcsőn. Meg is botlottam, de szerencsére nem estem el, csak bevertem a lábam (de hogy tudtam el esni azt nem tudtam?). Ma nagyon szét-szórt voltam, mivel véletlenül levertem az asztalon egy poharat (szerencsére nem a földön landolt, hanem a párnás széken... huu). Hamar elindultam a suliba (az öcsémet anyukám vitte, mindig egy picivel később mennek mint én) nagyon ott akartam lenni, és talán futottam is (egy picit). Szerencsére épségben beértem a suliba. Innentől kezdve azt a pillanatot vártam, hogy őt meglássam.
Gyorsan bepakoltam a táskámba és elindultam a termünk felé. Útközben a bejárati ajtón bejött Dani, de sajnos Domi nem volt ott vele.
- Hello! - intett felém én pedig meg álltam.
- Szia. - mosolyogtam rá és közben még az ajtóra pillantottam, hátha jön.
- Mi az első órátok? - nézet a kezemben tartott könyvekre és elindult velem a termemhez.
- Mint látod matek. - mosolyogtam rám.
- Nem szereted, mi? - vette át a füzetemet és fellapozta.
- Hát, nem a sorolnám a kedvenc tantárgyaimhoz.
- Szépen írsz. - adta vissza a füzetem.
- Kösz.
- Akkor mi a kedvenc tantárgyad vagy tantárgyaid? Ami még a matekot is felül múlja? - mosolygót rám.
- Biológia, azt imádom.
- Ohh, az tényleg jó. Azt én is szeretem. - lépegettünk fel a lépcsőn és befordultunk a folyósora. Elkísért a teremig aztán egy picit még beszélgettünk és irányba vette az ő termét, ami szerencsére a suli másik oldalán van.
Leültem a helyemre, aztán be is jött Kovács tanárnő, az óra nem volt vészes a törteket vettük át. Könnyű. De mind végig azon izgultam, hogy csöngessenek már ki, mert szeretném Dominikot látni. Lementem a szekrényekhez (direkt a 8.b termük folyosóján, de sajnos nem láttam) és kivettem a nyelvtant.
- Bella, téged kerestelek. - jött messziről az ismerős hang és oda néztem.
- Itt vagyok minden óra után a szekrényeknél, ezt jól tudod. - néztem Vandára.
- Ohh, hát persze. - nézet a szekrényemre, ahol ott függött Austin Butler posztere. - Képzeld beszéltünk a hétvégén!!
- Kivel? - néztem rá az izgatott arcára.
- Ákossal!!
- Jaj,ne!! - néztem rá csalódottan és kicsusszott a kezemből a nyelvtan könyvem.
- Bella, még mindig szeret, biztos vagyok benne. - ja persze, biztos, hogy csak kihasználja Vandát, mint ahogy már írtam.
- Biztos? - néztem rá kérdőn, én szerintem csak játszik Vanda érzéseivel.
- Teljesen biztos. - jaj... ebből még mi lesz.
Elindultunk a terem fele és a folyosón találkoztunk Danival és... DOMINIK!!! Nagyon örültem, hogy látom. Na, végre.
- Sziasztok! - köszöntem fülig mosolyogva.
- Szia! - köszönték egyszerre és mosolyogva. Hátra néztem és mind a ketten még vissza néztek, láttam, hogy Dani kacsint. Vissza is fordítottam a fejem és elindultunk a terembe. A nyelvtan kemény volt Csáforda tanárnő nagyon kemény volt és a fiúk is kikészítették. A suli gyorsan elment, talán azért mert jól éreztem magam a bőrömben.
- Át megyünk a boltba? - jött oda hozzám Dani én pedig becsuktam a szekrényem.
- Persze. - vettem a vállamra a táskám és elindultunk.
Én vettem egy narancslevet és egy twixet, ő pedig három twixet. Mind a kettőnknek a kedvenc csokija. :)

- Mit csinálsz ha haza mentél? - csomagolta ki a csokit.
- Tanulok! - néztem rám mosolyogva és bekaptam a twix-em.
- Oké és meddig? - harapott le csokiból.
- Nem tudom, négyig? - nyeltem le a falatott.
- Oké. 
- Miért kérdezed? - néztem rá kérdőn és láttam azt a titokzatos mosolyt a szája végén.
- Csak kérdeztem, mindegy. Na, hello. - fordult meg és elment a buszmegálló felé.
Oké, ez fura volt. Vajon mit akart és miért ment el ilyen gyorsan? Talán programot akart szervezni? Nem értem.

Otthon gyorsan meg írtam a házim, aztán zongoráztam egyet. Végül mivel nem tudtam mit csinálni bekapcsoltam a gépet és fel mentem facebook-re, de sajnos Dani nem volt fent. Vajon mit akart a boltnál? Végül kiléptem és néztem egy filmet (A nyár királyai), bár már láttam nyáron,de a kedvenc filmem.

Dominik: 5/4 - ma végre láttam, de nem beszéltünk. :(
Dani: 5/2 - vajon mit akart? :( :(
A nyár királyai: 5/5 - imádom. :)

2014. szeptember 5., péntek

Pihenés (Szeptember 14., Vasárnap)

Megjegyzésekre számítok és ha tetszik a blog, léci iratkozz fel!!


Szeptember 14., Vasárnap

A tegnapi események után alig tudtam elaludni, csak is Dominikon járt az agyam. Újra és újra lejátszódott a fejemben a beszélgetésünk. Egy folytában lerúgtam magamról a takarót aztán meg vissza húztam magamra mert fáztam,ezt egy párszor eljátszottam. Nagyon nagyokat sóhajtottam és néha az játszódót le az agyamban, hogy "Hogy tetszhet neki az a lány?" "Mit szeret benne annyira?" , "És miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie?". Nem bírtam tovább,majdnem szétrobbant a fejem és azt kívántam bárcsak itt lenne vagy a Dani vagy Bence, hogy átöleljen, vagy egy jó barátnőm akivel mindent megbeszélhetek. Nagy nehezen elaludtam, de az álmomban is ő jelent meg (álmomban se hagy békén).

Reggel tanultam egy kicsit, aztán zenék után böngésztem és hát találtam egy párat (a hangulatomnak megfelelően).



Egy darabig elvoltam ilyen dalokkal, de végül inkább néztem egy filmet, mint hogy itt szomorkodjak és ábrándozzak. Szóval ez a vasárnap inkább...elment. (nem olyan gyorsan, sajnos)

Hangulatom: 5/1 - Szánalmas vagyok, hogy egy fiú miatt letargiába esek.
Zene: 5/3 - Találtam egy pár jó zenét, már le is töltöttem a telefonomra.
Kellékfeleség: 5/5 - javított a hangulatomon, nagyon vicces film volt.

2014. szeptember 3., szerda

Váratlan beszélgetés (Szeptember 13., szombat)

Megjegyzésekre számítok!!!

Szeptember 13., szombat

Ma nagyon jó napom volt. És komolyan majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor kiszálltam a buszból és haza fele mentem. Na, jó mikor már nem láttam senkit se az utcán ugrottam párat, de kezdtem az elején.

Reggel a kertben olvastam, Zalán mellettem focizót (ami eléggé zavart mert mindig én voltam a kapuja).
- Muszáj engem rugdosnod a labdával? - néztem rá mérgesen és felálltam a padról, ami egy fűzfa alatt állt.
- Nem a kapuba megy a labda. - mosolygót, én pedig elindultam a lépcső felé.
- Nagyon vicces. - mentem fel a lépcsőn és be az ajtón.
Felmentem a szobámba és úgy gondoltam elkezdek készülődni. Gyorsan lefürödtem és felöltöztem. Egy farmert és egy pulcsit vettem fel.



















Összepakoltam a cuccom egy kis táskába és kimentem a fürdőszobába. Kifésültem a hajam és elindultam le a lépcsőn.
- Én akkor megyek, anya!
- Oké, vigyázz magadra! - nézet ki a konyhából.
- Oké. - kimentem az ajtón és elindultam a buszmegálló felé. Ez idő frissítően hűvös volt. A szél megcsapta az arcom,ami jól esett mivel eléggé izgultam,ilyenkor mindig kipirulok és melegem is lesz. Az ég többnyire borús volt, de valahol áthatoltak a napsugarai. A lábam fájt egy picit, a tegnapi tesi óra miatt. Lenézetem a sulihoz, egy pár autó járkált még csak utcán és egy alak a suli előtt. Megnéztem a telefonom, 11.32-t mutatott. Felnéztem és elraktam, egyre közelebb lettem az alakhoz. Már messziről integettet, én is vissza intettem és őröltem neki, hogy ma egy vicces fiúval lehetek.
-HALI - üvöltötte 4 méterről. Én elmosolyodtam és nagyon boldog voltam.
- Szia. - értem oda és ő egy puszit nyomott az arcomra, az ajka puha volt és váratlanul jött. A testem elkezdett remegni, de végül én is nyomtam neki egy puszit.
- Csinos vagy. - talán elpirultam, nem hinném.
- Köszönöm. - indultunk el a buszmegálló felé.
- Mit csináltál ma? - nézett rám és mosolygót, ami elég édes mosoly volt.
- Olvastam az udvaron, meg tanultam egy kis fizikát. - mentünk át az úton és megcéloztuk gyorsan a zebrát és ott gyorsan átszaladtunk (fő út) .
- Oh, akkor majd ki kérdezlek mozizás közben. - nézet rám, miközben besétáltunk a buszmegállóba.
- Nem kell, köszi.
- Oké, úgy se tudom azt amit utoljára vettünk. - mosolygót rám, én meg elnevettem magam.

- Jól van, nem vagyok fizikus! - nézett rám még mindig nagyon cuki arcot vágva (ez a csajozós arca?). - Bár nem is szeretem a fizikát, szóval.. - nézet ki az útra, hogy jön-e a busz és persze, hogy jött.
- Oké. - vettem elő a pénztárcám és a diákomat. - Akkor téged nem kell, hogy megkérjelek, kirepetálás tanárnak.
Szálltunk fel a buszra és fizettünk, után hátul kerestünk egy szimpatikus helyett. Leginkább csak idősebb emberek voltak a buszon (olyan 40 köröliek). 
- Hát, engem ne. - nevettet és leültünk. Én belülre, ő meg mellém. - Mutasd csak, kíváncsi vagyok rád, hogy néztél ki elsőben. - mutatott a diákomra én meg nagy nehezen oda adtam. Ugye bár mindenkinek magáról a diákigazolványra születnek rossz képek, de hát ez van. - Oh, de édes. Mintha a kamera mellett nyalókát tartottak volna és arra vársz, hogy azt a fotó után meg kapd és emiatt így mosolyogsz. 
- Haha, nagyon vicces. Na, muti a tiédet. - néztem rá a kezében tartott kártyára és végül átadta a kezembe. Egy nagyon édes mosolyú fiú volt rajta (ami nekem a csajozós mosolya, ahhoz volt közel), a szeméből látszódót, hogy már akkor is egy nagy komikus volt. Biztos nagyon édes volt akkor is.
- Ennyire rossz? - szakította meg a gondolataimat.
- Mi? Nem, nagyon édes vagy. - néztem továbbra is a képet és már azon gondolkoztam, hogy lövök róla egy fotót. 
- Tessék. -adta vissza az enyémet és kivette a kezemből a diákját.
Az út során még egy csomót beszélgettünk nagyon jó volt vele. Mikor megérkeztünk átmentünk a plazához és a mozi részhez. Míg ő jegyet vette, pittyent egyet a telefonom. Megnéztem a kijelzőt (3 nem fogadott hívás és 2 üzenet). 2-szer Dani és egyszer Anna hívott. Megnéztem az üzeneteket gyorsan.
Anna: Milyen a mozi, hívj ha haza értél! :)
Gyorsan vissza írtam.
Bella: Most veszünk jegyet, majd hívlak!
Megnéztem a másikat.
Dani: Jó mozit. :)
Ennyi, gyorsan vissza írtam neki egy "köszit" és hogy érezze jól magát bowlingon. Bence pont végzett, így gyorsan eltettem a telóm és oda mentem hozzá. Vettünk 2 közepes popcorn-t és egy cola-t. (nálam volt víz, anélkül nem engednek el sehova sem) Beültünk, és amíg nem kezdődött beszélgettünk és a film ajánlókat néztük. Végül elkezdőzött a mozi film, nagyon tetszett, vicces volt maga a film is és Bence amikor néha utánozta a szereplőket.

Jól éreztem vele magam nagyon, röhögve jöttünk ki a moziból. 
- Megyünk kajálni? - nézett rám, de még mindig röhögött. - Meki?
- Popcorn után? - néztem rá, és én sem tudtam abba hagyni a röhögést.
- Valami normális kaja kell a gyomorba, nem?
- És a meki normális? - mentünk le a lépcsőn és a KFC mellé érkeztünk.
- Hát.. na? - indultunk el valamerre (szerintem a meki felé)
- Oké, menyünk. - végül is ki nem akarna mekit enni.
Gyorsan sorra kerültünk nem voltak sokan a pénztárnál, de helyet keresni, na az már nehezebb volt. Végül a találtunk egy asztalt és jó ízűen elkezdtünk enni.
- Te mész sport körre? - harapott bele a hamburgerébe.
- Igen. - mivel most csak 3 tesink van egy héten és nem 5, így muszáj azoknak sport körre járnia akik nem járnak délután külön sportra. Annával megyünk. :) - Te jössz?
- Talán, bár én focizok, mondjuk már csak otthon, szóval megyek. - vett ki két sült krumplit a dobozból és valahogy egy vicces arcot formázott magának, amitől elröhögtem magam és majdnem félre nyeltem a falatott. 
- Sziasztok. - köszönt ránk egy ismerős hang és azonnal oda fordítottam a fejem. 
- Hello. - mosolyogtam rá.
- Hello, haver. - pacsizott le Danival Bence és leült mellénk.
- És milyen volt a mozi? - vette egy krumplit az enyémből, pedig egy zacskó mekis kaja nála volt.
- Jó. - néztem, ahogy lenyeli a falatott.  
- Mi itt vagyunk a meki melletti bowlingozóban! - mutatott oda a sült krumpli(mmal). - Nem jöttök át, épp kaját viszek?
- Hét nem... 
- Persze. - mondta határozottan Bence a belevágva a szavamba.
- Király. - állt fel és elindult a bowling hely felé, mi gyorsan Bencével összeszedtük a kajánkat, meg a holminkat és Dani után futottunk. A bowling pályán viszonylag sokan voltak, hallani lehetett a bábuk szokásos eldőlésének hangját és a labda gurulását. Egy kisebb csoporthoz indultunk és amikor megláttam, hogy kik vannak ott elkezdett dobogni nagyon a szívem. Dominik, Izabella, Lőrinc, Ricsi és Zsombor. Mindenki ott volt a nagy bandából. Te jó ég!! Nagyon vert a szívem, a kezem remegett, menni is alig tudtam. És csak egyre közelebb volt a kicsinek tűnő banda. 
- Itt a kaja. - tette le a kis asztalra Dani és ránk nézet. - Hoztam egy kis társaságot, ha nem gond?
Én csak Dominikra néztem, az arcáról nem nagyon tudtam leolvasni semmit. 
- De hogy baj! Hello, haver. - lépet oda Lőrinc és lepacsizott Bencével. Aztán felém fordult és csak egy sziát mondót.
- Hello. - integettem feléjük. Valahogy olyan kínos pillanat volt. Mindenki megette a kajáját, aztán mi is Bencével beálltunk bowlingozni (Dani ötletére).Vicces volt Dani és Bence, meg Domi egyszer becsúsztak a pályára (Izabella teljesen ki volt rajta). Én úgy gondoltam elvonulok és beszélek Annával, amúgy is már nem sok kedvem volt bowlingozni.
- Én pihenek egy pici! - néztem Danira és leültem tőlük távol egy kis asztalhoz. Elő vettem a mobilom és írtam egy üzit.
Bella: Képzeld el kikkel találkoztunk?
Egy pár perc múlva jött a válasz.
Anna: Kikkel? 
Bella: Danival összefutottunk a mekiben és mondta, hogy jöjjünk át ide a bowlnig pályára. Át jöttünk és itt van a szerelmes pár. Rájuk nem gondoltam azt hittem, hogy csak a Lőrinc,Ricsi és a Zsombor lesz itt.
Anna: Uhh, hát ők is hozzá tartoznak a nagy csapathoz.
Bella: Ja, de szerintem lassan elmegyünk Bencével.
Egy széket húztak ki előttem, én fel néztem. Nem is tudtam lélegezni mikor megpillantottam az alakot. 
- Hello. Látom jól ki jöttök Danival! - ült le elém Domi és egy édes mosoly húzódót a száján.
- Igen, jóban vagyunk. - remegtem, de talán a hangomon is hallátszódót.
- Jól bowlingozol,  nem hittem volna. - mosolygót még továbbra is. Én pedig letettem a telefonom az asztalra.
- Hát,  Ellájéknak van éttermük és ott van bowling pálya, szóval néha ott szoktunk bowlingozni. - mosolyogtam rá és lehet, hogy el is pirultam, mert nagyon melegem volt.
- Az tök jó! - fura volt vele beszélgetni, miről is tudnánk. Egy kis kínos csönd persze hogy volt köztünk. Miről tudnánk beszélgetni, nem szalaszthatom el a pillanatot. Már attól féltem, hogy fel áll és elmegy, de nem csak ott ült előttem és a pálya felé nézet ahol az emberek felpörgötten játszottak.
Én csak az arcát nézegettem, azt nem lehet megunni. Végül összegyűjtöttem a  bátorságom és megszólaltam.
- Iza, nagyon élvezi. Látom összejöttetek... - ez nagyon kínos, mit mondjak. - Tök jó! 
Oké, ez eléggé furán jött ki.
- Hát, nincs annyira oda ezért. - mosolyodót el és nekem nagy gumók keletkeztek a gyomromban amit hozni kezdtek.  

- Bella, mennünk kell. Talán eltudjuk érni a 15.20-as buszt. -lépett oda Bence és úgy éreztem, hogy ő szabadított meg a kínos percektől.
- Ő, oké. - álltam fel, velem együtt Domi és vissza mentünk a társasághoz.
- Dani nekünk mennünk kell! - vettem fel a kabátom és a táskám. - Majd beszélünk!
- Oké, hello. - nézett fel a dobásból.
- Sziasztok. - köszöntünk el a többiektől.
- Sziasztok. - mondták nagyjából egyszerre. Dominik kissé megszeppenve állt ott és a szemembe nézet, egymásnak suttogtunk egy sziát és elmentünk Bencével. 

- Látom Dominikkal tudtatok beszélni! - vette ki a gébből a jegyet Bence és a kezembe nyomta.
- Mi? - nézetem rám kérdőn, nem értettem a hangsúlyát. Olyan furán mondta. Mint aki sértődött.
- Elmondta Dani mi volt veletek tavaly, mondta hogy örül neki hogy beszéltek. - nézet rám.
- Szóval ő tudja, és tényleg ezt mondta hogy örül neki? - meglepődtem rajta.
- Hét persze, hogy tudja. A haverok mindig mindent megbeszélnek. - sétáltunk a sorba a busz mellé. - És tényleg ezt mondta.
- Aha. És még mit mondott? - néztem rá, mert biztos hogy mást is beszéltek. 
- Azt, hogy már Domi néha kérdezett rólad, hogy hogy vagy. De csak ennyit. - kérdezett rólam Domi ez tök jó.
- Tetszik még, mi? - nézet rám a szokásos hülyéskedős arcával.
- Hát.. ezt inkább nem veled osztanám meg. - néztem rá kissé félénken.
- De hát barátok vagyunk, nem mondom el senkinek, nyugi! - létünk be a buszba, mert közben megérkezett a buszvezető.
- De te azt mondtad, hogy a haverok mindent megbeszélnek, szóval nem mondom el, mert elmondod Daninak ő meg Dominiknak. - huppantunk le egy helyre.
- Szóval tetszik, ebből a mondatodból kiderült. - bakker. 

Mikor kiszálltunk a buszból a levegő már hűvösebb volt. Bencével elköszöntünk egymástól (bár haza akart kísérni de én mondtam neki, hogy nem kell) és elindultam haza fel. Nagyon vidám voltam, végre beszéltem Domival. Többször is lejátszottam a fejemben a beszélgetést és minden vele kapcsolatos dolgot ami ma történt. Mikor haza értem felhívtam Annát és mindenről beszámoltam neki. Nagyából egy órán át keresztül beszélgettünk, többször is elemeztük a dolgokat. 

Mozi: 5/5- nagyon jó. Sokan ránk is szóltak, hogy maradjunk csöndbe. Vicces volt.
Bowling: 5/4 - néha bénáztam, mikor nem birtai el egy golyót és majdnem elejtettem, Dani segített vissza rakni. Szerintem a többiek csak nevettek.
Dominik: 5/5 - beszéltünk!!! :D
Gotta Be You: 5/5 - nem unom meg. Imádom! 
" Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I'll fade
'Cause there is nobody else
It's gotta be you
Only you"

2014. szeptember 1., hétfő

Blogolás

Sziasztok!
Még nem tudom, hogyan fogok blogolni a suli mellett, de nagyon igyekszek. Csak, hogy tudjátok a következő résztől minden izgalmasabb lesz.