2014. augusztus 11., hétfő

Zene ( Szeptember 2. , Kedd)

Szeptember 2. Kedd
Nehezen keltem, nem tudtam aludni. Gondolkoztam minden féléről, de leginkább Dominikról. Mi után kikászálódtam az ágyból és lementem reggelizni, de nem voltam éhes, így felmentem és fáradt arccal bele néztem a  tükörbe. A hajam kócosan, a szemem alatt gyönyörű karikákat láttam. Szerencsére kevés pattanás volt rajtam. Gyorsan felöltőztem és elindultam a suliba. Útközben Anna jött lefele, rollerrel. Így ketten mentünk lefelé és beszélgettünk. A suli előtt még szerencsére nem volt ott a menő (8.-dikos) hármas (Dominik, Lőrinc, Dani), plusz Izabella. Kellemesen beléptűnk a suli bejáratán. Az aulában két tanár állt és a portás. Ők köszöntöttek minket, mi pedig Annával mentünk a szekrényekhez, közben lerakta a rollerét.                                      
– Mi az első óra? – kérdezte Anna, miközben kivette a táskájából a szekrénykulcsát.                                                                  
– Angol. – vettem ki én is a kulcsom és kinyitottam a szekrényem. Austin azonnal ott volt (legalább ő ott volt nekem a fiúk közül). A kis cuki mosolyával.  Bepakoltam és elindultunk.            
– Hé, figyi. Szombaton elmegyünk pizza-ni a lányokkal, tegnap beszéltük Facen. Eljösz?-mosolyodott el és bekanyarodtunk az aulába. Ott volt Dominik és Izabella kézen fogva sétáltak a termük felé. Mind a ketten feléjük néztünk és megtorpantunk.                                                                                                         
 – Megyek. – mondtam határozottan és elindultam az Angol teremhez.Mikor beléptünk a fiúk egy labdát rugdostak a szemetesbe akarták bele találni. Ők mindig elvannak. Annával letettük a cuccunkat a helyünkre és oda mentünk Vandához és Ellához.                                                          
– Bell ide néz.– ült le a helyére és elővette a mobilját és valamit pöttyögöt rajta. Sajnos pont bejött Anna néni így gyorsan elrakta a mobilját és mindenki a teremben is elrendeződött. A hetes (Bálint, Dávid) pedig kiment a tábla elé.
– Anna néninek tisztelettel jelentjük az osztály lét száma 19, egy ember hiányzik Parragi Tibor. – mondták ketten egyszerre.                                                                           
– Oké, köszönöm. – és leültek a hetesek. – Szóval a osztály nem lesz ketté osztva Angolon.                        – Igen, nem lesz hülye írásbelis felmérő vagy mi a szar?!!! – ugrott fel Dávid.                               
– Dávid ülj le, vagy magatartáshoz húzok be egy vonalkát! – mondta gorombán és elő vette a tollát az Avon-os tolltartójából. – Na, jó kezdjük el az órát!                                                                                                                          
Elő vettem egy tollat és írni kezdtem a szótárba. Egész órán egy szöveget fordítottunk. A csengő felszabadításként ért minket, mert már begörcsölt a kezem.


Elindultunk ki a teremből Annával a szekrényekhez. Közben ráztam a fájó karom.
-Már második nap kéz gyulladást kell kani. - masszírozta a kezét én meg elmosolyodtam.
- Igen. -mosolyogtam.
Befordultunk a folyóson és a szekrények irányát vettük.Ott volt Iza és Domi. Ja.....
Gyorsan elmentünk mellettük és kinyitottuk a szekrényünket és betettük az Angol cuccot. Közben ott hallgattuk Izabella nyávogását.
- Te jó ég! - mondtam sóhajtozva.        

- Ne figyelj rájuk!- simitotta meg a vállam. - Tudom, hogy nem vagy túl rajta, de tégy úgy mintha láthatatlanok lennének.
- Mintha Izabellát nem hallanád meg 5 méterről?!- mondtam gúnyosan
- Bella!!
- Jó- jó! Úgy lesz! - hát biztos nem. Nem tudom őket láthatatlannak nézni, képtelenség.
                             

Suli után Anna átjött hozzám. Az utolsó pár órában csak megbeszéltük, hogy milyen füzetek kellenek órára. Nem nagy szám. Én egy tál csemege ubival leültem az ágyamra, Anna pedig az íróasztalomhoz.    

-  Hova is megyünk Pizza-ni? Nem mondtad! - vettem a kezembe egy ubit és bekaptam.
- A suli előtti étterembe. Ott finom a Pizza, és utána el mennénk sétálni. Szóval csak itt a faluban. - vette el egy ubit a tányéromról.
- Oké.
Bekapcsoltam a magnóm és felcsendült az Union J-től a Tonight című szám.

Gondoltam jó lesz egy kis zene beszélgetés közben.
- Ez jó szám!
- Ja. - mondtam elmosolyodva.
- Figyi Bella, Domi biztos dobni fogja Izabellát.
- Nem érdekel. Ők jól el vannak és Domi is boldog vele, meg amúgy azt mondta, hogy nem vagyok az esete. 

- Ja és azt higgyem el, hogy túl vagy rajta. 
- Igen. Bár nem. - nyöszörögve felálltam az ágyról és letetem a tálat az asztalra. - Ahh. Nehéz őket együtt látni. És Domi.. mindegy.
- Oké. Ebbe szerintem se kéne bele menni, de azért beszélhetnél Domival. Tudod te mondtad, hogy "Haverja akarsz lenni" ! - formált az ujjával idéző jelet és felvette a földről a táskáját. - Én megyek, hallgass egy kis zenét az tudom, hogy az mindig segít neked. - mozdultam, hogy lemegyek ki engedni, de ő mondta , hogy kitud menni. Én meg a következő számra mentem a magnómon és lefeküdtem az ágyamra, lecsuktam a szemem és hallgattam a zenét.


Elaludtam, arra ébredtem fel, hogy az ajtó becsukódott. Kikapcsoltam a magnóm és leszaladtam a lépcsőn az öcsém volt, Zalán. 
- Hány óra?
- 3 óra múlt 10 perccel. - nézet be a konyhai órára.
- Ohh. Ettél a suliban?
- Igen, de mentem gépezni.
- Oké. - felszaladtam a lépcsőn a szobámba.

1 óra múlva a nővérem is megérkezett (Luca), nagyon fáradt volt. Nekem beszélt egy órán át keresztül, hogy mi volt a suliban. Húúú. 
Egy pár perc múlva anya is megérkezett. 
- Szia anya! - adtam puszit neki.
- Szia, na milyen volt a sulis kaja? Nem haltál bele? - vette le a cipőjét.
- Nem, meg lehet enni. Figyi, elmehetek szombaton a lányokkal pizza-ni, itt a faluban.
- Oké. Menjél.
- Köszi. - és felszaladtam a szobámba.

Suli: 4/5 - elment ma.
Pizza-ás szombaton: 5/5 - várom.
Zene: 5/5 - még mindig hallgatok, nagyon jó kikapcsolódni.

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése