2014. december 31., szerda

Izgalmak (Október 2., Csütörtök)

Itt az új rész, remélem tetszik! Kommentálj majd valamit léci, kíváncsi vagyok hogy, hogy tetszett. Ha tetszett léci iratkozz fel! :)
Julie Miss ××

Október 2., Csütörtök

Izgulós nap. Ma körbe kellett mennem 7. és 8.-dik osztályban, hogy ki akar rádiós lenni. Hát... ugye én a 8.b- től féltem leginkább. Hisz az Domiék osztálya és ezért izgultam, hogy oda be kell mennem, még most se merek Dominikkal beszélni vagy éppen előtte.
Gyomor ideggel ültem be első órára (Kémia) és mikor bejött a tanár.
- Jó reggelt 7.a! - mondta és letette a tanár asztalra a könyveit. - Akkor ma feletettek, úgy gondolom. Valaki jelentkezik felelésre?
- Én igen!! - tettem fel a kezem, nem értettem miért, így is már izgultam, de jobb talán valamin túl lenni. Mindenki megkönnyebbült pillantásalt nézett rám, én meg felálltam a helyemről.
- Köszi! - súgta oda Vanda és én Edina tanárnőre néztem.
- Oké, akkor sorolj  nekem 5 rendszabályt. - tette keresztbe a kezét.
- Öhmm... oké. A vegyszeres üveget mindig a saját kupakjával zárjuk le. - szorongattam az ujjaimat.
- Nagyon jó, de valami még hiányzik ebből.
- Hogy a dugót soha nem szabad az asztalra az üvegbe nyúló részével letenni. - de jól megfogalmaztam, jól van. :)
- Igen. - nyitotta ki a hüvelykujját a tanár, hogy számolja nekem a szabályokat.
- Ha a bőrünkre vegyszer ömlik, előbb száraz ruhával le kell törölni, ami legyen előkészítve és aztán kell lemosni vízzel.
- Nagyon jó ez már számíthat kettőnek. - nyitotta ki még két ujját.
Ohh, ne már. Nem igazán jutott eszembe több a nagy izgulástól. De szerencsére ott volt előttem Vanda és elkezdett mutogatni. A kezét felemelte a szájához és úgy csinált mintha inna aztán meg x alakba tette a kezét.
- Ja, a vegyszert megízleni nem szabad! - néztem zavartan a tanárra. Közben meg Vanda bólogatót.
- Jó. - mosolyodott el a tanár és kinyitotta a negyedik ujját.
Megint Vandára néztem és most a kezét az orra felé legyezte.
- Ha megakarunk szagolni egy anyagot, ne hajoljunk bele hanem legyezzük magunk felé az illatot. - néztem a tanárra és már az ujjaimat tördeltem volna.
- Oké, ez ötös. De amúgy négyest adtam volna, mert nem igazán ment. - értettem a célzást a négyesre (ez van a feltűnően mutogatnak az embernek felelés közben :D ) - De azért kapod meg az ötöst, mert önként jelentkeztél és mert ez az első felelés órán.
- Köszönöm. - ültem le a helyemre és hátra fordult Vanda. Súgtam neki egy köszönöm-öt és kinyitottam az ellenőrzőmet, hogy beírjam a jegyet. Ő meg vissza suttogott egy "nincs mit". :)
Az órán elkezdtük venni az anyagok tulajdonságát, míg figyeltem el is terelődött az figyelmem. Mikor megszólalt a csengő, megint össze rándult a gyomrom. Miközben össze szedtem a felszerelésem, magamban mondogattam, hogy "nyugi Bella ez nem a világ vége, nem lesz semmi baj". Elindulta kifele az ajtón és végig mentem a folyóson, majd a folyosó közepén át a hídon. A másik DÖK-t (Farkas Bálint) is húztam magammal az osztályból, mert én ezt egyedül nem mertem.
Először bementünk a 7.b-be ott a Dodi és Uborka jelentkezett (valójában a nevük Molnár Tamás (Dodi) és Győri Árpád (Uborka), mi óta csak három fiú maradt az osztályukban, kitalálták, hogy legyen valami hülye nevük) . Itt még nem izgultam egyáltalán, mivel őket jól ismertem, hisz együtt velük a matek órák, meg a sport kör. Meg persze az osztálykirándulások, a két ofőnek muszáj, hogy mindig együtt menjen a két osztály minden hova. Bár már nem bánjuk, csak alsóban utálta a két osztály valamiért egymást. Mikor ki mentünk a termükből a folyosó végére pillantottam, ahol volt a 8.b-ek terme.
- Inkább előbb menjünk a 8.a-ba!! - mondtam Bálintnak, ő meg furán nézett rám.
- Nem értem mit félsz? Pedig tök jóban vagy ott a fiúkkal. - próbált megnyugtató pillantással nézni rám. - Nyugi. De ha akarod akkor menjünk oda.
- Köszi. - mosolyogtam rá és elindultunk megint vissza a hídon.
A 8.a nyugodtan ült a teremben és mindenki valakivel beszélgetett.Hát, igen... ők néha ilyenek. Bálinttal elmondtuk nekik, hogy lesz a suliban rádió és hogy ahhoz keresünk embereket.
- Na, ki akar lenni? - nézetem körbe a fiúkon.
- Lány nem lehet? - tette fel a kezét egy ducibb lány.
- Nem, csak fiúk. - néztem rá.
- Ahhhh. - vett elő egy szendvicset és bele harapott.
- Én leszek. - tette fel a kezét egy szőke hajú, kissé pattanásos fiú.
- Oké. Írd ide a neved. - adtam oda a papírt ahol már szerepelt a mi osztályunk rádiósai (Dávid és Zsolt, ebből még baj lesz) és a 7.b-é. Csúnya betűkkel a papírra írta, hogy " Bessdi Lőrinc " (más néven Loci, osztálytól hallottam).
- Bende, te nem akarsz suli rádiós lenni? - fordult hátra Loci. Felnézett egy kissé göndör, barna hajú és szemüveges fiú.
- Hát... nem is tudom. - vakarta meg a fejét. - Oké, leszek.
Mosolygott rám, én meg oda nyomtam neki a papírt és a tollat. Rá írta szép lassan, hogy "Agád Bende". Mire kimentünk a teremből, pont megszólalt a csengő. Ez pont jól jött, gyorsan leszaladtam a szekrényekhez és elővettem a nyelvtan cuccom. Bár egy picit megnyugodtam, de még is órán megint elkezdtem izgulni.

Bálinttal megálltunk a 8.b-sek terme előtt. Én nagy erőt vettem magamon és bementem. Még sosem voltam a termükben, egy csomó ablakkal tele és vicces rajzok voltak a parafa táblán. A terem végén a falon volt egy dzsungel festmény a falon (azt már korábban is láttam). Szerintem ez az iskola legjobb terme. Danit láttam hülyülni pár "nyomival" és még benn volt egy lány, azt hiszem Petrának hívják (aranyosnak tűnik). Mások nem voltak bent, se Dominik, se a Zsomborék, még Izabella sem. :)
- Szia. - néztem Danira, aki éppen egy könyvet tartott a kezében és éppen fejbe csapta az egyik fiút. :)
- Ohh... szia Bella. - állt meg hirtelen és felém fordult. - Mit csinálsz itt?
Nézett rám aztán Bálintra, az utóbbin egy picit elidőzött.
- Hát... csak azt akarom kérdezni, hogy esetleg valaki tőletek nem akar suli rádiós lenni? - néztem rá és ő lassan a helyére ült és elővette a felszerelését a táskájából. Én a tanári asztalhoz sétáltam és letettem a kezemben lévő papírt és tollat. A tanári asztal egy kissé kopott és fehér volt. Dani pont a tanári asztal előtt ült, és mikor letette a könyveit rám mosolygott. :)
- Ez mi is pontosan? - nézett rám kérdőn.
- Hát az lenne, hogy most a suliban indul egy suli rádió és a 7., 8.-dik osztályból keresünk rádiósokat. - felelte Bálint és oda sétált mellém.
- És eddig kik vannak? - nézett rám kíváncsi tekintettel.
- Hát... - nyitottam szét remegő kézzel a lapot (még mindig remegek az izgulástól) és elkezdtem olvasni. - A mi osztályunkból Kiss Dávid és Risai Zsolt. A 7.b-ből Molnár Tamás és Győri Árpád, 8.a- ból Bessdi Lőrinc és Agád Bende.
Néztem fel a lapból és Danira néztem, még mindig ott volt a mosoly az arcán. :)
- Húú, hát a Lociék keményen fogják nyomatni. - nevette el magát, értettem Lociék nem azok a bulis fajták. Elmosolyodtam, rá néztem a lapomra aztán megint Danira. :)
- Akkor a ti osztályotokból? - kérdezte Bálint a hátam mögül.
- Hát... szerintem senki sem. De most éppen senki sincs a teremben a többi fiú közül. - forgatott egy tollat az ujjai között.
- Oké, értem. - fordultam meg és elindultam az ajtó felé. Minél előbb ki akartam menni, nem szerettem volna összefutni a Domival és Izával. Bálint is elindult utánam, mikor Dani utánam kiabált.
- Bella!! - néztem vissza rá, ő pedig felállt a helyéről. - Esetleg gyere vissza később, akkor talán már mindenki itt lesz.
- Oké, köszi. - bólintottam és elindultam kifele az osztályteremből, eszem ágában sem volt kedvem vissza jönni, még ezt épp, hogy túl éltem. Lementem a szekrényekhez és elővettem a tesi cuccom. Egy pár fiú az osztályunkból már át volt öltözve. Én elindultam a lány öltözök felé és meg kerestem az én osztálytársaimat. Mikor beléptem azonnal elém ugrott Ella.
- Na, mi volt? Hogy nézett rád Dominik? Ohh, látnom kellet volna Izabella hülye fejét!! - ugrált előttem izgatottan. Én letettem a tornazsákom a padra és felnéztem a lányokra, akik egy kört zártak körülöttem.
- Nem volt ott Dominik, se Izabella. - néztem körbe rajtuk.
- Mi van? Akkor kivel beszéltél? - ült le mellém Vanda.
- Danival beszéltem, mert csak ő volt bent a teremben meg pár nyomi. És ő meg azt mondta, hogy szerinte senki sem akar lenni és esetleg jöjjek vissza később. - néztem le a földre és a koszos padlót tanulmányoztam (hát az biztos, hogy a takarító nők nem viszik túlzásba a takarítást).
- És Dani nem is vállalta el? - nézett rám meglepődve Ella.
- Nem és ez zavar is egy picit. - álltam fel és kezdtem ki szedni a tesi ruhámat a zsákból.
- Biztos van valami oka. - simította meg a vállamat Anna.
- Ja, lehet. - vettem le a pólóm és átbújtam a tesi pólómba.


Órák után elindultam haza felé és azon gondolkoztam, vajon miért nem vállalta el Dani a rádiós posztot. Egész nap nem is szóltam már hozzá, ezek után nem tudtam. Még az ebédlőben is külön ettünk, bár néha az asztalunk felé bámult, de én inkább elkaptam a tekintettem.
- BELLA!!!! - üvöltött utánam valaki és ismerős volt nagyon a hangja. Én megfordultam és ő futva felém tartott, majd megállt előttem.
- Igen? - néztem rá Danira és a hangsúlyom kissé mérgesre sikerült.
- Mi a baj? Ma a beszélgetésünk után tökre kerültél. - nézet rám kérdőn és láttam a szemében, hogy kissé megszeppent.
- Semmi, csak volt egy csomó dolgom és így nem tudtam oda menni hozzád, bocsi. - füllentettem.
- Nem hinném, még az ebédlőben sem velünk ebédeltél. Még Barna is kérdezte mi bajod van. - nézet rám már kissé félve. (Barna, Izabella ikertesója. Csak az a különbség, hogy Barna jó fej és kedves, Iza meg nem).
- Tényleg elvoltam foglalva. - néztem őszintén a szemébe.
- Kérlek ne hazudja a szemembe, inkább mond el az igazat, mert én nem értem, hogy min sértődtél meg. - indult el hátra felé, megfordult és ott hagyott.
Na, de jó. :( :( :'(
Egy helyben álltam, még egy ideig és néztem ahogy Dani eltűnik a buszmegálló felé Lőrinccel (osztálytársával, nem Locival). Mikor eltűnt én is elindultam haza felé.

Tanulás közben pittyent egyet a telefonom, felálltam az íróasztalomtól és megindultam a telefonom irányába. Messengeren jött egy üzenet, nagyon csodálkoztam mikor megláttam, hogy kiírt.
Lőrinc: Szia, Bella! :)
Bella: Szia, mizu?
Lőrinc: Semmi veled?
Bella: Semmi
Lőrinc: Figyi, min akadtál ki Daninál?
           Egész úton arról beszélt, hogy nem érti min sértődtél meg
Bella: Én nem sértődtem meg
         semmi bajom
Lőrinc: biztos?
          nekem elmondhatod :)
Bella: biztos, de most nekem mennem kell tanulni bocsi
         szia
Lőrinc: oké szia
           de jobb lenne, ha ezt Danival megbeszélnétek ;)
Igaza van Lőrincnek, holnap személyesen beszélek Danival.

Veszekedés: 5/2 - ennek semmi értelme :(
Lőrinc: 5/5 - azért kedves volt, hogy rám írt :)



2014. december 29., hétfő

DÖK (Szeptember 24., Szerda)

Szeptember 24., Szerda

Mostanában nem nagyon tudtam írni, de hétvégém egy szenvedés volt. Pénteken éjfélkor kiszaladtam a wc-be és kihánytam magam (nem tudom mitől lettem rosszul, de a testápoló krémes rakott bigyó biztos nem volt jó a suliban), nem volt túl kellemes, nagyon remegte és eléggé rossz íz volt a számban a hányás miatt. Szombaton nagy nehezen kikeltem az ágyból és ettem egy kis kekszet reggelire. Anyának végül beugrott, hogy el kéne menni cipőt venni. Na, de jó...
Nagy nehezen felöltöztem és kimentem a fürdőszobába egy kis alapozót fel kenni, mert hát nem néztem ki túl jól. Pattanások, karikás szem, nyomott arc... nem igazán segített az alapozó. :(
Végül találtam egy tök jó bakancsot, szóval azért örülök, hogy lett egy jó cipőm. Leginkább vasárnap már csak tanultam és Danival és Ellával beszélgettem.

A mai nap semmi extra nem volt, órák, dolgozatok, felelések (szerencsére én nem feleltem, csak súgtam Bioszón :D ). DÖK gyűlés is ma volt és én elmondtam minden ötletemet ami a fejemben volt, hogy mit kéne csinálni a suliban. 1. Suli rádió. Sajnos nincs a suliban, de az aulában vannak hangfalak és ott lehetne valami kis dolog. 2. Mozi est, szerintem tök bulis lenne összegyűlni péntek esténként egy mozi estre. Mind a két ötletem nagyon tetszett a Biológia tanáromnak (ő vezeti a DÖK-ket), így mondta hogy megmásíthatatlanjuk. És én vagyok az ideiglenes DÖK elnök. :D :D
Hát nagyjából ma ez volt.
Suli után már csak leginkább tanultam, de gyorsan végeztem, így mivel elkezdtem unatkozni ráírtam Danira facen.
 Bella: Szia
 Dani: Hali (:
 Bella: Mizu?
 Dani: Semmi kul ott?
 Bella: Semmi
Hát, igen... néha elvagyunk ennyivel. :)
 Bella: Mit csinálsz?
 Dani: tanulok te?
 Bella: veled beszélgetek.
 Dani: XD
 Bella: akkor viszont hagylak tanulni
          szia
 Dani: oké 
          szia (:
Így inkább zenét hallgattam, nem tudtam más csinálni. Benyomtam a fülhallgatóm a telómba és rákattintottam egy zene számra.
Közben lefeküdtem az ágyamra és behunytam a szemem. Ilyenkor mindig jó kikapcsolódni egy picit. :)

DÖK: 5/5 - örülök neki! :)
Angol doga: 5/4 - remélem jó lesz.
Unalom: 5/2 - ohhh, hogy mennyire utálom.

2014. október 6., hétfő

Vicces ének óra (Szeptember 18., Csütörtök)

Végre tudtam hozni részt, tényleg nagyon sajnálom hogy eddig tartott.Remélem tetszik, kommentelj vagy iratkozz fel.

Szeptember 18.,Csütörtök

Ma meg volt életem első DÖK gyűlése (azt hiszem nem írtam, hogy DÖK-ös lettem :D), nem volt nagy szám. Amúgy ma laza nap volt. Anna már a ház előtt várt, így elindultunk a suli felé. Nem voltam fáradt, boldog is voltam nagyon. Az este elgondolkoztam azon, hogy jó emberekkel vagyok körül véve és nem érdekel mi van Dominikkal, ha ő meg van akkor én mit rágjam magam rajta. A suli előtt már integettet nekünk a kis bolondos Bence. Csak még boldogabb lettem mikor meg láttam, Bencében van valami sugárzás amitől az ember is boldog lesz (mondjuk ő vicces szóval).
- Hello. - mondtuk egyszerre Annával és megálltunk előtte.
- Sziasztok, készültem énekre!! - mutatta fel az ujját egy olyan "király" stílusban.

- És ez miért is jó?? - nézet rá Anna. Jogos, miért is?
- Ezt figyi. - és elkezdett valamit énekelni és furán mozgott hozzá. Amin nagyon röhögtünk, biztos mindenki hülyének is nézte az ISKOLA ELŐTT.
- Na, milyen volt? - nézet ránk.
- Szuper. - és még mindig szakadtunk a röhögéstől. - Szerintem inkább mennyünk be, mielőtt lerohannak a rajongók. 
- Ez jó ötlet. - adott igazat Anna. 

Az első három óra gyorsan elment, sokat beszélgettem Danival, ami nagyon jól esett és Dominik is néha ott volt a közelben de mindegy. Néha felénk nézett, de inkább Izabellával beszélgetett és Zsomborral. És jött a zseniális ének óra, még mindig vissza gondolva nagyon vicces volt. :) 
- Jó napot! -álltunk fel mind annyian és kimentek a hetesek.
- Kati néninek, tisztelettel jeleltjük az osztály létszáma 18, két ember hiányzik... - mondta kórusban Kristóf és Bálint. 
- Hát nekem nem igazán. - mondta mögöttem Bence és mind annyian elnevettük magunkat.
- Szalma Béla és Szászi Márk. - fejezték be a hetesek.
- Köszönöm, üljetek le. - tette le a cuccát a tanári asztalra és felénk fordult. - Oké, akkor amit a táblára írok kottát a hangok alá írjátok le az ABC-és hangokat. És a kottát is írjatok le. Pluszra megy.
Mindenki elő kapta a füzetét és elkezdte mindenki csinálni a feladatot. Mögöttem Bence elkezdte énekelni azt, amit nekünk kint a suli előtt mutatott.
 
Mindenki elkezdett röhögni és mindenki csak Bencét nézte, ahogy hülyéskedik. Hát, a tanár...
- Varsó Bence, kérem üljön le! Tudom, hogy ez ének óra, de még nem kértem, hogy énekeljen. - mindenki szakadt és a végén meg is tapsoltuk, Az ofő ki lesz, ha megtudja mi volt éneken, de nagyon vicces volt. Nem fogom elfelejteni. :)
Nekem jól sikerül a feladat (bár én zongorázok), így kaptam két pluszt, király. :) 
Óra után lementünk ebédelni, jó volt a kaja MOST.
- Milyen órátok volt? - kérdezte Bence Danitól.
- Angol. Egy picit uncsi volt. - vett fel egy tálcát és rá pakolta a kést a kanalat és a villát. - Na és nálatok mi volt? Kati néni rémes hangja??
Én ekkor elröhögtem magam, Dani nem értette, hogy min nevetek, de Bence tudta.
- Énekeltem, bár nem voltak ott a rajongóim. - szomorkodott.
- E-z v-an. - röhögtem még mindig. 
- Na, szóval mi történt? - nézet ránk kérdőn.
- Énekeld el neki. - néztem rá feladva.
- Király. Öhm-öhm, és... - nagyjából minden kis elsős hülyének nézte Bencét, de ő csak énekelt. Dani is már röhögött és rárakta a tálcájára a kaját.
- Ez nem az X-faktor, hagyd már abba az éneklést. - szólt ki a konyhás és csak még jobban elröhögtük magunkat Danival. 
- Ne már. - nézet szomorúan Bence és elindultunk egy helyett keresni.
- Nagyon jó vagy. - ültünk le egy asztalhoz és megveregettem a vállát. 
- Köszi. - mondta kis lányosan és felvette a kanalát és elkezdte enni a levest.
- Ide ülhetek? - hallottam egy pöffeszkedő hangot és felé fordultam...de jó Izabella. :/
- Gyere. - mondta Dani és leült mellém. 
- Borzalmas ez a kaja, tönkre teszi a bőröm. - hogy mi?? Na, mindegy.
- Szerintem finom. - mondta Bence nagy mosollyal. - El énekeljem Izabellának a dalt?
- Ne. - mondtuk egyszerre Danival és ettünk tovább, Izabella csak furcsán nézett ránk. 
- Sziasztok. - ó, ne még ez kellet. Adott egy puszit Iza arcára (aki nagyon nagyra volt magára, hogy kapott egy puszit a pasijától) és közénk húzott egy széket. 
- Hello. - mondták hangosan a fiúk, én meg csak mormogtam valami sziát és ettem tovább a hús levesem.
- Hozok egy kenyeret. -állt fel Dani.
- Lécci, nekem is öreg. - nézet rá Domi.
- Oké.
- Milyen órátok lesz? - fordult felém Dominik és elvesztem a szemében.
- Ofő. - vágtam rá gyorsan és elfordítottam a fejem.
- Aha, az jó.  - mosolyodott el.
- Itt a kenyér. - nyúlt közénk Dani és lerakta az asztalra a kenyeret.
- Köszi. - mondta neki Domi és elkezdte enni.
- Énekelhetek Dominak? - nézet rám és Danira Bence. 
- Nem. - mondtuk megint egyszerre és Domi kérdőn nézet ránk.
- Énekelj tőlem. -rágta meg a falatott.
- Ha a többiek meg engedik?? - nézet ránk.
- Gyerünk Dani. - dobta meg egy kenyér darabbal Domi és elmosolyodott amiért annyira oda vagyok.

- Oké, tőlem. 
- Hát én megyek. - állt fel Izabella, aminek már nagyon örültem.
- Mindjárt megyek csak meghallgatom a csodálatos éneket. 
- Hát... ne lepődj meg. - néztem rá és elmosolyodott megint, jó volt a társaságában lenni. Főleg, hogy ilyen közel volt hozzám.
Bence megint elő adta a nagy énekét (addig Dani elmenekült :D) és szerintem megint mindenki hülyének nézte.
- Nagyon jó volt. - mondtam tapsolva. 
- A konyhás nő megint panaszkodott. - ment el mellettem Dani és ezt a kis mondatott a fülembe súgta és én elröhögtem magam. Mind a ketten furán néztek rám, miközben Dani elment.
- Mentem. -álltam fel, mert elégé zavarban voltam.
- Én is, mert Iza keresni fog. - és felállt és vissza toldta a széket. Olyan édes volt...
Bencével vissza vittük a tálcát és mentünk ofőre, egy picit az ofő ki volt akadva a ének órán, de amúgy meg a termet díszítettük.

Ének óra: 5/5 - vicces volt, felkellet volna venni.
Ebédelés: 5/5 - végre megint beszéltem Dominikkal ( jó nem igazán ketten de...)
Ella: 5/5 - átjött ma, gyorsan megcsináltuk a leckét és utána kibeszéltük a pasikat.


2014. szeptember 28., vasárnap

Blogolás

Kedves olvasóim!

Nem hagyom abba a blogod, csak nehezen megy mostanában a tanulás miatt, hogy írjak. De nagyon igyekezzek új részt hozni. Addig is örülnék annak, ha feliratkoznátok (akinek tetszik a blog). :)
Hamarosan új résszel jelentkezek!! ;)

2014. szeptember 18., csütörtök

Fáradt nap (Szeptember 16., Kedd)

Kommenteket szeretnék látni!! 

Szeptember 16., Kedd

Reggel Annával a hídon álltunk (ez választja el a két folyosót egymástól, az egyik folyóson van a mi termünk a másikon pedig a 8.b-ké) és a bejáratott néztük, hogy kik jönnek be. Közben engem Anna kérdezett ki angolból (mivel első óra), bár mindegyik szót tudtam, így csak unottan vágtam rá a szavakat. Nem bírtam nagyon oda figyelni, vártam mikor érkeznek meg Daniék.
- Sátor? - csettintett egyet elém.
- Ja, tent. - nézem rá zavarosan.
- Ezt így nem lehet, csak az ajtót nézed. - nézet a szemembe.
- Igen, tudom. De amúgy is tudom a szavakat. - néztem vissza az ajtóhoz.
- Oké. - adta fel és ő is az ajtó felé nézet. 
Hirtelen valaki a hátam mögül megijesztett és megugrottam. 
- Szia. - mosolygót rám Dani mikor oda fordultam.
- Hé, szia. - mosolyogtam rá. És láttam, hogy Dominik ott áll a termük lévő folyosójukon (de jó nem volt ott Izabella) és rám mosolygott. 
- Milyen órátok lesz? - mondta nekem Dani és felé fordítottam a fejem.
- Angol. 
- Az jó. És tegnap mit csináltál tanulás után, mert kerestelek face-n csak láttam nem voltál. Vagy meddig tanultál te? - Dominik még mindig Danira várt és csak engem mért végig egy párszor.
- Ja, filmet néztem. Bocsi. - néztem vissza megint.
- O, semmi baj. - rá nézet Dominikra és felém fordult. - Nekem mennem kell.
- Oké. én is megyek a terembe.
- Oké, szia.
- Hello. - intettem neki és ő Dominikhoz futott. Megfordultam és elindultam a terem felé, Anna fura módon vissza ment. Mikor az ajtóba értem hirtelen lekellet hajtanom a fejem, mert egy palack közeledett felém.
- Bocs, a kukába akart menni. - üvöltött a terem másik végéből Zsolt és elkezdtek röhögni a fiúkkal. Ja, tényleg nagyon vicces, hogy a kuka nem is az ajtónál van.
- Hogy hogy elmentél? - néztem Annára kérdőn, aki elővette a cuccát.
- Inkább kettesben hagytalak titeket. - nézet rám és mozgatta a pilláit és közelebb jött hozzám.
- Haha, nagyon vicces. - vettem a kezem közé az angol könyvemet.
Angolon szó dolgozatot írtunk (szerintem könnyű volt, bár volt egy pár szó ami nem jutott eszembe, mert ami a papíron voltak szavak a szövegben, azt nem igazán néztem át, de ez csak két szó volt). Gyorsan végeztünk, utána pedig elkezdtük venni a fantázia teremtményeket (pl. vámpír, zombi, jeti stb.), meg elkezdtünk volna szöveget hallgatni (szellem sztorikról), de sajnos kicsöngettek.
Ez után egy irodalom volt, át ismételtük a tavalyi anyagot. Földrajzon Kati néni félórán át untatott minket (azt magyarázta el, hogy mit veszünk ebben az évben és hogy sajnos csak egy földrajz lesz egy héten), a csengetés már nagyon jól jött. Lementem az ebédelőbbe és beálltam a sorba (Anna addig elvitte a könyvemet a szekrényemhez és elhozta nekem a matekot) közben mögém jött Dani.
- Hello, eszünk együtt? - hajolt elém.
- Persze, de Anna is velünk ül, ha nem baj? - néztem rá kérdőn és vártam a válaszát.
- Oké, nem baj. - mondta lazán és mind a ketten léptünk egyet a sorban.
- Milyen órád volt?
- Kati nénivel egy óra szenvedés, földrajz.

- Uhh, az szar. Még talán a menza kajánál is. - vettünk egy tálcát és a pulthoz sétáltunk.
- Hát, azt nem mondanám. - vettem le undorodva valami tök főzelékhez hasonló kaját ami mellet volt egy narancssárga fasírt (NARANCSSÁRGA!!!???).
- Ja, lehet, hogy igazad van. - vette le ő is és a tálcájára tette. - Ez komolyan narancssárga ez a fasírt?
- Hát, látod a színét. - húztam tovább a tálcámat, de inkább levest már nem vettem, (nem tudom ilyen leves volt, de szörnyen nézet ki) Dani pedig rárakta a tálcájára és utánam jött. Leültünk egy asztalhoz és megvizsgáltuk a kaját.
- Oké, a fasírt nem él. - mondta Dani, én pedig furán néztem rá. 
- Oké. - néztem rá biztatottan és bevettem a számba, az íze még elment.
- Hali. - ugrott oda Bence és leült mellénk. - Mi jót esztek?
- Narancssárga fasírtot, tök főzelékkel. - nézet rá Dani Bencére.
- Az király. Van még? Hozok. - és itt van a kis bolondos Bence. És elszaladt a kaja felé.

- Be van fizetve egyáltalán? - néztem Danira.
- Azt hiszem igen. - néztünk egyszerre Bence irányába és éppen egy másodikosnak magyarázta, hogy melyik villa jobb.
- Inkább hagyjuk rá. - fordultam vissza a kajámhoz és ettem tovább.
- Ja, ez jó ötlet. - kanalazta a levesét.
- Sziasztok, itt a matek könyved. - jött oda hozzánk Anna.
- Köszi.
- Hello. - nézet fel a leveséből Dani.
- Bence mit csinál? - nézet Anna Bence irányába.
- Tanulmányozza a másodikosokkal a villákat. - húzta beljebb a székét Dani.
- Oh, az jó. - nézet furán Anna. - Milyen órátok jön Dani?
- Fizika. Nem igazán szeretem. - cserélte ki a két tányért és elkezdte a tök főzeléket enni.
- Aranyosak ezek a másodikosok. - jött vissza hozzánk Bence és lehuppant mellém. - Szia, Anna.
- Hali. - köszönt neki álmosan.
Befejeztük a kajálást és jöhetett a dupla matek, szerencsére gyorsan elment. A hatványokat tanultuk, értettem. Kicsöngetés után még egy órát kellett várnunk sport körig, addig Annával átöltöztünk és kimentünk a tornaterem melletti folyosóra várakozni.
- Mit csinálunk ma szerintetek? - nézet ránk a sötét folyóson Anna és közben a cipő fűzőjét piszkálta.
- Szerintem kézilabdázunk. - néztem rá unottan, mivel mát nagyon fáradt voltam.
- Nézd ez milyen ez a képem? Danival csináltuk. mutatta felém a telefonját és őrületesen elkezdtem nevetni.

- Oké, akkor jó. - nézett rám nagy mosollyal az arcán.
- Hadni. - csúszott oda mellénk Anna (mivel a földön ültünk). Mikor megnézte ő is röhögött.
- Ti hülyék vagytok. - és vissza csúszót oda ahol előbb ült.
- Most miért? Tök jó kép. - nézett ő is a telefonra.
- Ja, igen. Nagyon jó.
Egy darabig még elbeszélgettünk és nagyon gyorsan el is ment az idő. Sport körön kézilabdáztunk és fociztunk, nagyon vicces volt, főleg Bence mivel elkezdet néha táncolni a zenére,amit tesire vittünk. Focizás után pedig elterült, mert teljesen kifáradt.

- Bella, segíts!! - nézet rám szörnyű képet vágva. Teljesen elfáradt (bár aki ennyit tud pörögni, már vártam mikor fáradt ki,de így is vicces).
- Oké. - húztam fel nagy nehezen és kimentünk az öltözőkhöz.

Otthon még tanultam és utána pedig még ettem valamit, mert már nagyon éhes voltam. Leültem a gép elé és felmentem Facebookra, addig megettem a kajámat.

Sport kör:5/5 - vicces volt. Bence kézilabdázás közben hülye arcokat vágót rám,így alig tudtam játszania röhögés miatt.
Dani: 5/4 - Nem tudom mi volt tegnap, de mindegy.
Facebbok: 5/5 - fullon van. Úristen nagyon sokan írnak: Anna, Ella, Vanda, Bence, Dani, Lilla (egyik osztálytársam). Mennem kell.






2014. szeptember 12., péntek

Egy nap (Szeptember 15., Hétfő)

Szeptember 15., Hétfő

A tegnapi letargia után másnap se változott nagyon a hangulatom (a suliban talán egy picit). Nyomottan keltem ki az ágyból, de minél előbb már a suliban akartam lenni,hogy őt lássam. Kapkodva készülődtem, ami egy picit furán sült el, mivel majdnem minden kiesett a kezemből, végül feladtam a kapkodást és inkább nyugodtan készülődtem. De csak is rajta járt az agyam,hogy ma végre a beszélgetésünk után látom. Vajon beszélünk ma? Ebben reménykedtem, és elindultam lefutva a lépcsőn. Meg is botlottam, de szerencsére nem estem el, csak bevertem a lábam (de hogy tudtam el esni azt nem tudtam?). Ma nagyon szét-szórt voltam, mivel véletlenül levertem az asztalon egy poharat (szerencsére nem a földön landolt, hanem a párnás széken... huu). Hamar elindultam a suliba (az öcsémet anyukám vitte, mindig egy picivel később mennek mint én) nagyon ott akartam lenni, és talán futottam is (egy picit). Szerencsére épségben beértem a suliba. Innentől kezdve azt a pillanatot vártam, hogy őt meglássam.
Gyorsan bepakoltam a táskámba és elindultam a termünk felé. Útközben a bejárati ajtón bejött Dani, de sajnos Domi nem volt ott vele.
- Hello! - intett felém én pedig meg álltam.
- Szia. - mosolyogtam rá és közben még az ajtóra pillantottam, hátha jön.
- Mi az első órátok? - nézet a kezemben tartott könyvekre és elindult velem a termemhez.
- Mint látod matek. - mosolyogtam rám.
- Nem szereted, mi? - vette át a füzetemet és fellapozta.
- Hát, nem a sorolnám a kedvenc tantárgyaimhoz.
- Szépen írsz. - adta vissza a füzetem.
- Kösz.
- Akkor mi a kedvenc tantárgyad vagy tantárgyaid? Ami még a matekot is felül múlja? - mosolygót rám.
- Biológia, azt imádom.
- Ohh, az tényleg jó. Azt én is szeretem. - lépegettünk fel a lépcsőn és befordultunk a folyósora. Elkísért a teremig aztán egy picit még beszélgettünk és irányba vette az ő termét, ami szerencsére a suli másik oldalán van.
Leültem a helyemre, aztán be is jött Kovács tanárnő, az óra nem volt vészes a törteket vettük át. Könnyű. De mind végig azon izgultam, hogy csöngessenek már ki, mert szeretném Dominikot látni. Lementem a szekrényekhez (direkt a 8.b termük folyosóján, de sajnos nem láttam) és kivettem a nyelvtant.
- Bella, téged kerestelek. - jött messziről az ismerős hang és oda néztem.
- Itt vagyok minden óra után a szekrényeknél, ezt jól tudod. - néztem Vandára.
- Ohh, hát persze. - nézet a szekrényemre, ahol ott függött Austin Butler posztere. - Képzeld beszéltünk a hétvégén!!
- Kivel? - néztem rá az izgatott arcára.
- Ákossal!!
- Jaj,ne!! - néztem rá csalódottan és kicsusszott a kezemből a nyelvtan könyvem.
- Bella, még mindig szeret, biztos vagyok benne. - ja persze, biztos, hogy csak kihasználja Vandát, mint ahogy már írtam.
- Biztos? - néztem rá kérdőn, én szerintem csak játszik Vanda érzéseivel.
- Teljesen biztos. - jaj... ebből még mi lesz.
Elindultunk a terem fele és a folyosón találkoztunk Danival és... DOMINIK!!! Nagyon örültem, hogy látom. Na, végre.
- Sziasztok! - köszöntem fülig mosolyogva.
- Szia! - köszönték egyszerre és mosolyogva. Hátra néztem és mind a ketten még vissza néztek, láttam, hogy Dani kacsint. Vissza is fordítottam a fejem és elindultunk a terembe. A nyelvtan kemény volt Csáforda tanárnő nagyon kemény volt és a fiúk is kikészítették. A suli gyorsan elment, talán azért mert jól éreztem magam a bőrömben.
- Át megyünk a boltba? - jött oda hozzám Dani én pedig becsuktam a szekrényem.
- Persze. - vettem a vállamra a táskám és elindultunk.
Én vettem egy narancslevet és egy twixet, ő pedig három twixet. Mind a kettőnknek a kedvenc csokija. :)

- Mit csinálsz ha haza mentél? - csomagolta ki a csokit.
- Tanulok! - néztem rám mosolyogva és bekaptam a twix-em.
- Oké és meddig? - harapott le csokiból.
- Nem tudom, négyig? - nyeltem le a falatott.
- Oké. 
- Miért kérdezed? - néztem rá kérdőn és láttam azt a titokzatos mosolyt a szája végén.
- Csak kérdeztem, mindegy. Na, hello. - fordult meg és elment a buszmegálló felé.
Oké, ez fura volt. Vajon mit akart és miért ment el ilyen gyorsan? Talán programot akart szervezni? Nem értem.

Otthon gyorsan meg írtam a házim, aztán zongoráztam egyet. Végül mivel nem tudtam mit csinálni bekapcsoltam a gépet és fel mentem facebook-re, de sajnos Dani nem volt fent. Vajon mit akart a boltnál? Végül kiléptem és néztem egy filmet (A nyár királyai), bár már láttam nyáron,de a kedvenc filmem.

Dominik: 5/4 - ma végre láttam, de nem beszéltünk. :(
Dani: 5/2 - vajon mit akart? :( :(
A nyár királyai: 5/5 - imádom. :)

2014. szeptember 5., péntek

Pihenés (Szeptember 14., Vasárnap)

Megjegyzésekre számítok és ha tetszik a blog, léci iratkozz fel!!


Szeptember 14., Vasárnap

A tegnapi események után alig tudtam elaludni, csak is Dominikon járt az agyam. Újra és újra lejátszódott a fejemben a beszélgetésünk. Egy folytában lerúgtam magamról a takarót aztán meg vissza húztam magamra mert fáztam,ezt egy párszor eljátszottam. Nagyon nagyokat sóhajtottam és néha az játszódót le az agyamban, hogy "Hogy tetszhet neki az a lány?" "Mit szeret benne annyira?" , "És miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie?". Nem bírtam tovább,majdnem szétrobbant a fejem és azt kívántam bárcsak itt lenne vagy a Dani vagy Bence, hogy átöleljen, vagy egy jó barátnőm akivel mindent megbeszélhetek. Nagy nehezen elaludtam, de az álmomban is ő jelent meg (álmomban se hagy békén).

Reggel tanultam egy kicsit, aztán zenék után böngésztem és hát találtam egy párat (a hangulatomnak megfelelően).



Egy darabig elvoltam ilyen dalokkal, de végül inkább néztem egy filmet, mint hogy itt szomorkodjak és ábrándozzak. Szóval ez a vasárnap inkább...elment. (nem olyan gyorsan, sajnos)

Hangulatom: 5/1 - Szánalmas vagyok, hogy egy fiú miatt letargiába esek.
Zene: 5/3 - Találtam egy pár jó zenét, már le is töltöttem a telefonomra.
Kellékfeleség: 5/5 - javított a hangulatomon, nagyon vicces film volt.

2014. szeptember 3., szerda

Váratlan beszélgetés (Szeptember 13., szombat)

Megjegyzésekre számítok!!!

Szeptember 13., szombat

Ma nagyon jó napom volt. És komolyan majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor kiszálltam a buszból és haza fele mentem. Na, jó mikor már nem láttam senkit se az utcán ugrottam párat, de kezdtem az elején.

Reggel a kertben olvastam, Zalán mellettem focizót (ami eléggé zavart mert mindig én voltam a kapuja).
- Muszáj engem rugdosnod a labdával? - néztem rá mérgesen és felálltam a padról, ami egy fűzfa alatt állt.
- Nem a kapuba megy a labda. - mosolygót, én pedig elindultam a lépcső felé.
- Nagyon vicces. - mentem fel a lépcsőn és be az ajtón.
Felmentem a szobámba és úgy gondoltam elkezdek készülődni. Gyorsan lefürödtem és felöltöztem. Egy farmert és egy pulcsit vettem fel.



















Összepakoltam a cuccom egy kis táskába és kimentem a fürdőszobába. Kifésültem a hajam és elindultam le a lépcsőn.
- Én akkor megyek, anya!
- Oké, vigyázz magadra! - nézet ki a konyhából.
- Oké. - kimentem az ajtón és elindultam a buszmegálló felé. Ez idő frissítően hűvös volt. A szél megcsapta az arcom,ami jól esett mivel eléggé izgultam,ilyenkor mindig kipirulok és melegem is lesz. Az ég többnyire borús volt, de valahol áthatoltak a napsugarai. A lábam fájt egy picit, a tegnapi tesi óra miatt. Lenézetem a sulihoz, egy pár autó járkált még csak utcán és egy alak a suli előtt. Megnéztem a telefonom, 11.32-t mutatott. Felnéztem és elraktam, egyre közelebb lettem az alakhoz. Már messziről integettet, én is vissza intettem és őröltem neki, hogy ma egy vicces fiúval lehetek.
-HALI - üvöltötte 4 méterről. Én elmosolyodtam és nagyon boldog voltam.
- Szia. - értem oda és ő egy puszit nyomott az arcomra, az ajka puha volt és váratlanul jött. A testem elkezdett remegni, de végül én is nyomtam neki egy puszit.
- Csinos vagy. - talán elpirultam, nem hinném.
- Köszönöm. - indultunk el a buszmegálló felé.
- Mit csináltál ma? - nézett rám és mosolygót, ami elég édes mosoly volt.
- Olvastam az udvaron, meg tanultam egy kis fizikát. - mentünk át az úton és megcéloztuk gyorsan a zebrát és ott gyorsan átszaladtunk (fő út) .
- Oh, akkor majd ki kérdezlek mozizás közben. - nézet rám, miközben besétáltunk a buszmegállóba.
- Nem kell, köszi.
- Oké, úgy se tudom azt amit utoljára vettünk. - mosolygót rám, én meg elnevettem magam.

- Jól van, nem vagyok fizikus! - nézett rám még mindig nagyon cuki arcot vágva (ez a csajozós arca?). - Bár nem is szeretem a fizikát, szóval.. - nézet ki az útra, hogy jön-e a busz és persze, hogy jött.
- Oké. - vettem elő a pénztárcám és a diákomat. - Akkor téged nem kell, hogy megkérjelek, kirepetálás tanárnak.
Szálltunk fel a buszra és fizettünk, után hátul kerestünk egy szimpatikus helyett. Leginkább csak idősebb emberek voltak a buszon (olyan 40 köröliek). 
- Hát, engem ne. - nevettet és leültünk. Én belülre, ő meg mellém. - Mutasd csak, kíváncsi vagyok rád, hogy néztél ki elsőben. - mutatott a diákomra én meg nagy nehezen oda adtam. Ugye bár mindenkinek magáról a diákigazolványra születnek rossz képek, de hát ez van. - Oh, de édes. Mintha a kamera mellett nyalókát tartottak volna és arra vársz, hogy azt a fotó után meg kapd és emiatt így mosolyogsz. 
- Haha, nagyon vicces. Na, muti a tiédet. - néztem rá a kezében tartott kártyára és végül átadta a kezembe. Egy nagyon édes mosolyú fiú volt rajta (ami nekem a csajozós mosolya, ahhoz volt közel), a szeméből látszódót, hogy már akkor is egy nagy komikus volt. Biztos nagyon édes volt akkor is.
- Ennyire rossz? - szakította meg a gondolataimat.
- Mi? Nem, nagyon édes vagy. - néztem továbbra is a képet és már azon gondolkoztam, hogy lövök róla egy fotót. 
- Tessék. -adta vissza az enyémet és kivette a kezemből a diákját.
Az út során még egy csomót beszélgettünk nagyon jó volt vele. Mikor megérkeztünk átmentünk a plazához és a mozi részhez. Míg ő jegyet vette, pittyent egyet a telefonom. Megnéztem a kijelzőt (3 nem fogadott hívás és 2 üzenet). 2-szer Dani és egyszer Anna hívott. Megnéztem az üzeneteket gyorsan.
Anna: Milyen a mozi, hívj ha haza értél! :)
Gyorsan vissza írtam.
Bella: Most veszünk jegyet, majd hívlak!
Megnéztem a másikat.
Dani: Jó mozit. :)
Ennyi, gyorsan vissza írtam neki egy "köszit" és hogy érezze jól magát bowlingon. Bence pont végzett, így gyorsan eltettem a telóm és oda mentem hozzá. Vettünk 2 közepes popcorn-t és egy cola-t. (nálam volt víz, anélkül nem engednek el sehova sem) Beültünk, és amíg nem kezdődött beszélgettünk és a film ajánlókat néztük. Végül elkezdőzött a mozi film, nagyon tetszett, vicces volt maga a film is és Bence amikor néha utánozta a szereplőket.

Jól éreztem vele magam nagyon, röhögve jöttünk ki a moziból. 
- Megyünk kajálni? - nézett rám, de még mindig röhögött. - Meki?
- Popcorn után? - néztem rá, és én sem tudtam abba hagyni a röhögést.
- Valami normális kaja kell a gyomorba, nem?
- És a meki normális? - mentünk le a lépcsőn és a KFC mellé érkeztünk.
- Hát.. na? - indultunk el valamerre (szerintem a meki felé)
- Oké, menyünk. - végül is ki nem akarna mekit enni.
Gyorsan sorra kerültünk nem voltak sokan a pénztárnál, de helyet keresni, na az már nehezebb volt. Végül a találtunk egy asztalt és jó ízűen elkezdtünk enni.
- Te mész sport körre? - harapott bele a hamburgerébe.
- Igen. - mivel most csak 3 tesink van egy héten és nem 5, így muszáj azoknak sport körre járnia akik nem járnak délután külön sportra. Annával megyünk. :) - Te jössz?
- Talán, bár én focizok, mondjuk már csak otthon, szóval megyek. - vett ki két sült krumplit a dobozból és valahogy egy vicces arcot formázott magának, amitől elröhögtem magam és majdnem félre nyeltem a falatott. 
- Sziasztok. - köszönt ránk egy ismerős hang és azonnal oda fordítottam a fejem. 
- Hello. - mosolyogtam rá.
- Hello, haver. - pacsizott le Danival Bence és leült mellénk.
- És milyen volt a mozi? - vette egy krumplit az enyémből, pedig egy zacskó mekis kaja nála volt.
- Jó. - néztem, ahogy lenyeli a falatott.  
- Mi itt vagyunk a meki melletti bowlingozóban! - mutatott oda a sült krumpli(mmal). - Nem jöttök át, épp kaját viszek?
- Hét nem... 
- Persze. - mondta határozottan Bence a belevágva a szavamba.
- Király. - állt fel és elindult a bowling hely felé, mi gyorsan Bencével összeszedtük a kajánkat, meg a holminkat és Dani után futottunk. A bowling pályán viszonylag sokan voltak, hallani lehetett a bábuk szokásos eldőlésének hangját és a labda gurulását. Egy kisebb csoporthoz indultunk és amikor megláttam, hogy kik vannak ott elkezdett dobogni nagyon a szívem. Dominik, Izabella, Lőrinc, Ricsi és Zsombor. Mindenki ott volt a nagy bandából. Te jó ég!! Nagyon vert a szívem, a kezem remegett, menni is alig tudtam. És csak egyre közelebb volt a kicsinek tűnő banda. 
- Itt a kaja. - tette le a kis asztalra Dani és ránk nézet. - Hoztam egy kis társaságot, ha nem gond?
Én csak Dominikra néztem, az arcáról nem nagyon tudtam leolvasni semmit. 
- De hogy baj! Hello, haver. - lépet oda Lőrinc és lepacsizott Bencével. Aztán felém fordult és csak egy sziát mondót.
- Hello. - integettem feléjük. Valahogy olyan kínos pillanat volt. Mindenki megette a kajáját, aztán mi is Bencével beálltunk bowlingozni (Dani ötletére).Vicces volt Dani és Bence, meg Domi egyszer becsúsztak a pályára (Izabella teljesen ki volt rajta). Én úgy gondoltam elvonulok és beszélek Annával, amúgy is már nem sok kedvem volt bowlingozni.
- Én pihenek egy pici! - néztem Danira és leültem tőlük távol egy kis asztalhoz. Elő vettem a mobilom és írtam egy üzit.
Bella: Képzeld el kikkel találkoztunk?
Egy pár perc múlva jött a válasz.
Anna: Kikkel? 
Bella: Danival összefutottunk a mekiben és mondta, hogy jöjjünk át ide a bowlnig pályára. Át jöttünk és itt van a szerelmes pár. Rájuk nem gondoltam azt hittem, hogy csak a Lőrinc,Ricsi és a Zsombor lesz itt.
Anna: Uhh, hát ők is hozzá tartoznak a nagy csapathoz.
Bella: Ja, de szerintem lassan elmegyünk Bencével.
Egy széket húztak ki előttem, én fel néztem. Nem is tudtam lélegezni mikor megpillantottam az alakot. 
- Hello. Látom jól ki jöttök Danival! - ült le elém Domi és egy édes mosoly húzódót a száján.
- Igen, jóban vagyunk. - remegtem, de talán a hangomon is hallátszódót.
- Jól bowlingozol,  nem hittem volna. - mosolygót még továbbra is. Én pedig letettem a telefonom az asztalra.
- Hát,  Ellájéknak van éttermük és ott van bowling pálya, szóval néha ott szoktunk bowlingozni. - mosolyogtam rá és lehet, hogy el is pirultam, mert nagyon melegem volt.
- Az tök jó! - fura volt vele beszélgetni, miről is tudnánk. Egy kis kínos csönd persze hogy volt köztünk. Miről tudnánk beszélgetni, nem szalaszthatom el a pillanatot. Már attól féltem, hogy fel áll és elmegy, de nem csak ott ült előttem és a pálya felé nézet ahol az emberek felpörgötten játszottak.
Én csak az arcát nézegettem, azt nem lehet megunni. Végül összegyűjtöttem a  bátorságom és megszólaltam.
- Iza, nagyon élvezi. Látom összejöttetek... - ez nagyon kínos, mit mondjak. - Tök jó! 
Oké, ez eléggé furán jött ki.
- Hát, nincs annyira oda ezért. - mosolyodót el és nekem nagy gumók keletkeztek a gyomromban amit hozni kezdtek.  

- Bella, mennünk kell. Talán eltudjuk érni a 15.20-as buszt. -lépett oda Bence és úgy éreztem, hogy ő szabadított meg a kínos percektől.
- Ő, oké. - álltam fel, velem együtt Domi és vissza mentünk a társasághoz.
- Dani nekünk mennünk kell! - vettem fel a kabátom és a táskám. - Majd beszélünk!
- Oké, hello. - nézett fel a dobásból.
- Sziasztok. - köszöntünk el a többiektől.
- Sziasztok. - mondták nagyjából egyszerre. Dominik kissé megszeppenve állt ott és a szemembe nézet, egymásnak suttogtunk egy sziát és elmentünk Bencével. 

- Látom Dominikkal tudtatok beszélni! - vette ki a gébből a jegyet Bence és a kezembe nyomta.
- Mi? - nézetem rám kérdőn, nem értettem a hangsúlyát. Olyan furán mondta. Mint aki sértődött.
- Elmondta Dani mi volt veletek tavaly, mondta hogy örül neki hogy beszéltek. - nézet rám.
- Szóval ő tudja, és tényleg ezt mondta hogy örül neki? - meglepődtem rajta.
- Hét persze, hogy tudja. A haverok mindig mindent megbeszélnek. - sétáltunk a sorba a busz mellé. - És tényleg ezt mondta.
- Aha. És még mit mondott? - néztem rá, mert biztos hogy mást is beszéltek. 
- Azt, hogy már Domi néha kérdezett rólad, hogy hogy vagy. De csak ennyit. - kérdezett rólam Domi ez tök jó.
- Tetszik még, mi? - nézet rám a szokásos hülyéskedős arcával.
- Hát.. ezt inkább nem veled osztanám meg. - néztem rá kissé félénken.
- De hát barátok vagyunk, nem mondom el senkinek, nyugi! - létünk be a buszba, mert közben megérkezett a buszvezető.
- De te azt mondtad, hogy a haverok mindent megbeszélnek, szóval nem mondom el, mert elmondod Daninak ő meg Dominiknak. - huppantunk le egy helyre.
- Szóval tetszik, ebből a mondatodból kiderült. - bakker. 

Mikor kiszálltunk a buszból a levegő már hűvösebb volt. Bencével elköszöntünk egymástól (bár haza akart kísérni de én mondtam neki, hogy nem kell) és elindultam haza fel. Nagyon vidám voltam, végre beszéltem Domival. Többször is lejátszottam a fejemben a beszélgetést és minden vele kapcsolatos dolgot ami ma történt. Mikor haza értem felhívtam Annát és mindenről beszámoltam neki. Nagyából egy órán át keresztül beszélgettünk, többször is elemeztük a dolgokat. 

Mozi: 5/5- nagyon jó. Sokan ránk is szóltak, hogy maradjunk csöndbe. Vicces volt.
Bowling: 5/4 - néha bénáztam, mikor nem birtai el egy golyót és majdnem elejtettem, Dani segített vissza rakni. Szerintem a többiek csak nevettek.
Dominik: 5/5 - beszéltünk!!! :D
Gotta Be You: 5/5 - nem unom meg. Imádom! 
" Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I'll fade
'Cause there is nobody else
It's gotta be you
Only you"

2014. szeptember 1., hétfő

Blogolás

Sziasztok!
Még nem tudom, hogyan fogok blogolni a suli mellett, de nagyon igyekszek. Csak, hogy tudjátok a következő résztől minden izgalmasabb lesz.

2014. augusztus 27., szerda

Meghívások ( Szeptember 12., Péntek)

Szeptember 12., Péntek

A héten nem sok minden történt, egy párszor láttam továbbra is a szerelmespárt csókolózni (ami nem volt túl kellemes látvány). A két új osztálytársammal kifejezetten jobban lettem. Nagyon jó fejek, Dani is jobban lett velük, söt a fiú osztálytársaim teljesen kijönnek a 8.-dik b.-és fiúkkal (Daninak hála) . Így nagyjából minden szünetben együtt lógnak velük (na, jó nem mindegyikben, ez egy picit túlzás). Az év elkezdődött hivatalosan is, dogák,felelések stb.
A mai nap fárasztó volt, de kezdem az elején. Reggel a suli előtt már ott állt a díszes tárasaság, de mi Ellával inkább bementünk (nem akartunk a suli előtt álldogálni).
- Holnap szabad vagy? - nyitottuk ki a szekrényeinket.
- Nem, Bencével megyek moziba. - pakoltam be a cuccom a táskámból.
- Uhhh... - vetett rám érzelgős pillantást.
- Ella, ez csak egy mozi és barátok vagyunk! - néztem rá mérgesen és bevettem egy Orbit rágót.
- Ja, igen "barátok" vagytok. Amikor folyamatosan bókol neked. - formázott az ujjával idézőjelet. - Kaphatok?
- Persze. - nyomtam ki egy darab rágót a csomagolásból. - Csak kedveskedik és nem bókokat szór.
- Ohh, hát persze. - rázta a fejét. - Amúgy észre vetted, mikor mond valami "kedveset" neked, Dani mindig furán néz rátok, 100% hogy féltékeny.
- Ez nevetséges Ella. - röhögtem.
- Jó-jó mára befogtam. - tette fel a kezét olyan "meg adom magam" stílusban. - Amúgy neked, hogy sikerült a tegnapi nyelvtan doga?
- Hát, jól. Szerintem könnyű volt, amúgy is a tavalyi év tananyaga volt benne. - rendeztem el a cuccomat a szekrényemben.
- Hello! - állt mellém Dani.
- Szia. - néztem rá mosolyogva.
- Hali. - mondta Ella, csak éppen a fejét nem lehetett látni, mivel be volt dugva a szekrényébe. - Hol a szendvicsem??? - alig lehetett hallani amit mond.
Mind a ketten furán néztünk rá Danival, de végül már nem foglalkoztunk vele.
- Hé, figyi. Holnap bowlingozni megyünk a fiúkkal nem jössz? - nézett mélyen a szemembe.
- Hát, az van, hogy én holnap Bencével megyek moziba.
- Meg van. - dugta ki a fejét Ella és nagyon megőrült a szendvicsének.
- Ohh, értem. - láttam rajta, hogy egy picit csalódott, de nem tudtam mit csinálni ez van, már Bencének megígértem, hogy elmegyek. Nem bánthatom meg.
A csengő hirtelen megszólalt, így gyorsan elköszöntünk egymástól és Ellával elindultunk a teremhez.
- Miért? - nézet rám Ella.
- Mi? Miért? - néztem rácsodálkozva.
- Miért, kell moziba menned? Dani elhívott egy nagyon menő társaságba!! - lépkedtünk fel a lépcsőn.
- Annyira nem menő társaság.
- De, igen. - értőnk be a terembe és leraktuk a tankönyveket és leültünk mivel elkezdődött az óra.
A mai nap könnyű volt. Angolon csak dalszövegeket fordítottunk, mindenki vitt be egy dalszöveget és azokat fordítottuk. Én az Imagine Dragins-tól a Bleeding Out -ot vittem.


Suli után Danival át mentünk a boltba.
- És mit néztek meg? - vett le egy nyalókát Dani.
- A Tini Nindzsa Teknőcöket. - vettem ki a hűtőből egy narancslét.
- Ezt ki választotta? - nézett rám kérdőn és nagyon gúnyosan mondta. Én pedig elmosolyodtam és rá néztem.


- Én, Szeretem az Akció, Kaland, Fantázia filmeket. - fizettem a pénztárnál és már nagyon vágytam arra a jéghideg üdítőre (tesi után).
- Ohh, értem. Szóval kalandvágyó vagy. A pasik bírják a kalandvágyó lányokat. - nézet rám nagy kék szemeivel és közben a szemöldökét húzogatta fel-le. Értettem a célzást, sajnos.
- Aha. - néztem rá furán és belekortyoltam a narancslébe. - Mennem kell, még délután zongorám lesz és a házit megszeretném írni.
- Stréber. - nevetett. - Na, akkor viszlát művésznő.
Mérgesen ránéztem.
- Viszlát, focista....fiú. - jobb nem jutott eszembe, amúgy is focizik és nagyon jó benne. Dani elnevette magát, én pedig elindultam a boltok mellett ki a mi utcánkra. Dani pedig a buszmegálló felé (mivel ő nem itt lakik).

Amikor hazaértem, megírtam a házim aztán mentem zongora órára (ami még csak át ismételtük a tavaly tanultakat). Az öcsémet haza hoztam a suliból és megnéztük A Zöld Urai-t.

Tesi: 5/2 - a tanár nagyon megfuttatott minket fáj a lábam nagyon, tuti holnap izomlázam lesz.
Holnapi mozi: 5/5 - izgulok.
A Zöld Urai: 5/5 - aranyos film volt.

 









2014. augusztus 24., vasárnap

Egy új barát (Szeptember 9., Kedd)

Szeptember 9., Kedd

Ma leginkább laza nap volt a suliban és.... Reggel könnyedén keltem ki az ágyból az én kis kedvenc Right Now (One Direction) dalomra. Ma jól éreztem magam, nem tudom miért,de ez a nap is egy olyan "ma jó napom lesz" módban kezdődött. A szekrényem előtt állva túrtam a szekrényembe, egy fekete csőfarmert és egy kék vékony kötött pulcsit vettem fel. Hozzá pedig vettem fel a conversemet.








Az öcsémet nagy nehezen összetudtam kapni (a szüleim elmentek már dolgozni) és elindultunk lassan a suli felé. A suli előtt az öcsém előre szaladt, az egyik osztály társával ment be. Így egyedül mentem a suliba. Az aszfaltot nézve mentem és egy picit lehervadt a szám, de inkább csak elbambultam, amikor valaki felnevettet, a nevetés éles és lányos volt. Fel néztem és őket láttam.
- Ne csináld, Dominik!! - nevette el magát Izabella. És Dominik egy puszit nyomott a szájára. Megtorpantam és őket néztem. Alig tudtam megmozdulni a lábam, a földbe gyökerezett és iszonyúan nagy teher volt a szívemen.  Nevetve mentek be és én csak néztem utánuk.
- Minden oké? - kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül és mellém állt. Dani a kezében egy zacskó Fornet-it tartott és ette az édes péksütemény, ő is arra nézet ahol előbb nekem volt a tekintetem, aztán felém fordult és rám mosolygót.
- Persze. - néztem a kék szempárjába, ami egy picit megnyugtatott.
- Kérsz? - fordította felém a zacskó Fornet-it. - Friss.
- Köszi. - vettem ki egy darabot és jó ízűen megettem.
Danival együtt bementünk a suliba és elmesélt egy vicces sztorit, amitől azonnal jobban lettem az előbb látod dolog miatt. Elkísért a szekrényemig aztán elköszöntünk egymástól, mivel neki is vissza kellet mennie a termébe.
Én is felmentem a terembe, és letettem a cuccom a padomra és leültem. A fiúk valami videót néztek és nagyon röhögtek rajta, biztos vicces volt (a két új fiú is ott volt, gyorsan betudtak illeszkedni), mellettem Anna valamit rajzolt, szóval vártam az Irodalom órát. Az óra gyorsan elment, így lementem a szekrényemhez és elrendeztem a cuccaimat. Valaki mellém állt.
- Szia. - köszönt az új fiú osztály társam (Bence). Amúgy nagyon helyes fiú. - Bella igaz?
- Igen. - néztem a mélykék szem párba és megremegett a térdem.


- Még nem beszéltünk, gondoltam most eltudlak kapni egy pár szóra? - mosolygót és én majd nem elolvadtattam a mosolyától. "Bella térj észhez".
- Ohh, persze. - mosolyogtam rá és elkezdte verni a szívem. Mi van velem???? Bella!! HAHÓÓÓÓ!!ÉBREDJ FEL!!!
- Amugy, tetszik rajtad a pulcsid, szép vagy benne. - mondta teljesen lazán és elindultunk a folyóson kifele a suliból. Ezt most vegyem bóknak?? Már is bókol az új osztálytársam?? Furaaa.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Hallottam szereted a Coldpaly-t? - nyitotta ki az ajtót és kiengedett rajta.
- Igen. Nagyon jók. - és kezdtem elpirulni. A suli előtt ott volt a nagy banda. ("szerelmes pár",Dani, Lőrinc)
- És esetleg lenne kedved hétvégén moziba menni? - nézett a szemembe.
Én elnevettem magam, és azonnal Dani és Dominik is oda nézett. Égettek a tekintetükkel, annyira néztek, de engem nem érdekelt, hanem ránéztem Bencére. De még így is éreztem magamon a tekintetüket.
- Ehhez, hogy kapcsolódik a Coldpaly? - néztem rá és még mindig nevettem.
- Hát valamit, valahogy felkel vezetni. Nem? - nézet rám és elmosolyodott.
- Biztos.
- Na, akkor egy mozi?
- Nem tudom, majd meglátjuk. Na, szia. - búcsúztam el és elindultam haza fele. Bence csak intett és elment a buszmegálló felé.

Otthon megírtam gyorsan a házim és utána vissza mentem a suliba, ugyanis mivel elkezdődött az év a zongora is elkezdődik. A tanárommal egyeztettem, hogy mikor kell mennem ( Lucájét is). Szóval Pénteken 17.00- kor kell mennem és szerencsére most már csak, Pénteken. Meg tudtam győzni a tanárom, hogy tartsa nekem egy órában, ami 1 órás. Mert eddig kétszer kellet mennem, ami fél órás volt. Haza mentem nagy vidáman és kiültem a kertbe olvasni Szent Johanna Gimi 6..

Bence: 5/5 - kedves srác. Talán megfontolom azt a mozit. Amúgy bejelölt Facebook-on. :)
Matek: 5/4 - a felmérőm jól sikerült 50 pontból elértem 39 pontont. Én már ennek örülök, nem vagyok nagy matekos és nem is szeretem.
Dani: 5/3 - fura, ma este nem írt. Nem értem mindig szokott írni. :(
Szent Johanna Gimi 6.: Legalább Reni és Cortez együtt van. :)



2014. augusztus 14., csütörtök

FELHÍVÁS!!!!

Kedves olvasók!
Egy hétig nyaralok a tengeren (15-22-ig), így egy hétig nem tudok írni sajnos. De ígérem, hogy mikor vissza jövök, neki látok az írásnak. Remélem tetszik addig is az oldal, ha igen iratkozz fel! :D

Bolondozás (Szeptember 8., Hétfő)

Szeptember 8., Hétfő

Vasárnap Vandának és Annának el kellett regélnem a szombat este történteket, szóval azzal elvoltam egy darabig. Aztán meg Danival beszélgettem face-n. Nagyon vicces fiú. Imádom (mint barátot).

Reggel nehezen keltem, az ébresztő órámat alig tudtam kinyomni.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe, fogat mostam és mentem öltözni. Egy kapucnis,belebulyos pulcsit és egy cső farmert vettem fel.Nem voltam éhes, majd a suliban eszek.

A suli fele már felébredtem egy picit, sőt a suli előtt láttam a kis párt besétálni a suli bejáratán. Na ez már egy bögre kávéként jött, azonnal felébredtem. Dominik rám is nézet (mostanában sokat néz rám).


Kinyitottam a szekrényem és azonnal egy ismerős arc pattant oda mellém, Dani. Örültem a társaságának, pont ő kellet most nekem reggel.
- Hali. - mosolygot mint egy tejbe tök.
- Szia.
- Van snapchat-ed? - kérdezte még mindig azzal a nagy mosollyal az arcán.
- Van. Mert? És mi ez a nagy mosoly? - már én is mosolyogtam tőle.
- Oké, akkor léci add meg akkor, úgy viccesebb a beszélgetés képekkel. És azért mosolygok mert ma ilyen vagyok. - nevettet.
- Akkor hát nap mosolya, tessék itt a snapchat nevem. - írtam rá egy papírra és átadtam neki.
- Köszi, nap komikusa! - érintette meg az orrom hegyét és elment mellettem.
Na, ő feltudott víditani reggel. Köszönet Dani!!
A suli gyorsan elment, hála az égnek. De a Fizika óra az sokáig tartott, vagy csak azért mert nem szeretem. Lementünk a lányokkal a szekrényekhez és elpakoltuk a cuccunkat.
Elköszöntem tőlük és elindultam a kijárat felé. A suli előtt ott volt a szerelmes pár és Dani, meg Lőrinc. 
Dani odafutott hozzám és megfogta a karom.
- Szia. - mondta mosolyogva. Ma tényleg nagyon vidám.
- Hello. - követtem a gyors lépteit. A szerelmes párhoz és Lőrinchez mentünk. (én nem akartam, ő fogta a karom)
- Mi megyünk Bellával, oké? - mondta Dani gyorsan, mielőtt én bármit szólhattam volna.
- Oké. Majd este akkor írok. - szólalt meg cuki hangján. Bólogatott és aztán rám nézett. 



- Oké. Csá - fordult meg Dani és megint megfogta a kezem.
- Hello. - néztem Dominikra és Dani után mentem. 
- Köszi, pont jókor jöttél ki, megmentettél. - nyugodót le és a lépései is egyre lassabbak lettek.
- Szívesen. - néztem rá mosolyogva. - És mi az úti cél?
- Hát, nem tom. Ti hol laktok?
- Itt ebben az utcában. - mutattam a suli melletti utcára. - Közel lakunk.
- Oké. 
Indultam el és ő is utánam. Fel fele menet elbeszélgettünk minden féléről, így gyorsan meg is érkeztünk.
- Szép a házatok! - nézet a házra, miközben én becsuktam a kaput.
- Köszi! Egy picit talán sok a fa, de apukám imádja a fákat, szóval a kert tele van gyümölcs fákkal. - néztem a fákra és elindultunk a járdán a lépcső felé.
- Az jó, legalább nem látnak be és sok gyümölcsötök van, így egészségesek is vagytok a sok gyümölcs fogyasztással. - mosolygót.
- Mi az tudós lettél? - nevettem.
- Ja. - nevettet.
Fel lépegettünk a lépcsőn és a bejárati ajtó fele mentünk. Elő vettem a kulcsom, és bele dugtam a zárba. El kezdtem nagy nehezen kinyitni.
- Várj, segítek! - tette a kulcsra a kezét, elfordította és kinyitotta az ajtót.
- Köszi.
Beléptünk az előszobába, én pedig letettem a táskám a földre. Dani csak nézet körbe.
- Tedd le a cuccod, nyugodtan. - vettem le a cipőm.
- Oké, szép a lakásotok. - tette le a táskáját.
- Köszi. - mosolyogtam. - Kérsz valamit enni?
- Igen. Mi van? 
- Csinálok krumplit! - mentem be a konyhába.
- Komolyan elkezdesz sütni? - nézet rám furán.
- Igen, én is éhes vagyok. Nem ettem a suliban, gondoltam csinálok valamit.
- Oké, segítek.- megmosta a kezét és felém fordult. - Mit csináljak?
- Kapcsold be a sütött és 200 fokra melegítsd fel, én addig hozok krumplit. - mentem be a spájzba és hoztam ki egy 10 db krumplit.
- Itt kell? - mutatott a sütőre.
- Igen. - tettem egy tálba a krumplikat és megmostam. - Elő veszel egy vágó deszkát? Ott van a melletted lévő fiókban. - mutattam oda. Dani meg lehajolt. - A 3.-ik .
- Oké. - és vette elő egy fehér vágó deszkát.
- Jó, tessék itt egy kés, vágjuk fel karikákra. - vettem ki egy krumplit és elkezdtem vágni. Ő is ezt tette.
Ki hoztam még a spájzból egy tepsit és olívaolajat.  A tepsibe öntöttem olajat és utána beletettük a krumplit és megsózta Dani, aztán be a sütőbe. Kevertem még egy tejfölös szószt, utána pedig felmentünk az emeletre és megmutattam a szobám.
- Jó a szobád! Tetszik ez a baglyos párna. -vette fel a baglyos párnám. - Pont ilyene van a Csoró Lalinak! - nevettet.
- Igen, még tavaly kaptam a szülinapomra és előbb volt meg nekem, mint a Lalinak. - nevettem.
Egy pár percig el voltunk, aztán lementünk enni mert kész volt a krumpli.
- Ez nagyon finom. - ette jó ízűen és a mártásba tette a krumpliját.
- Köszi.
Evés után elmosogatunk. Ami elég viccesen sikerült.
- Tessék. - adta oda a tányérját.
- Köszi.
Danira néztem aki törölgette a tányérokat, a kezemmel a csap alá nyúltam és a vizet az arcába fröcsköltem.
- Ohh, na meg állj! - vette a kezébe a mosogató szert és a benne lévő habot rám fröcskölte. 
Én csak spricceltem rá a vizet, aztán már ő a csap alá egy poharat tett, meg töltötte az alját vízzel és az arcomba vágta. Én is a fejér öntöttem a vizet, de végül mind a ketten a földön ülve pihentünk.
Csurom vizesek voltunk és a padló is. Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.
- Mennem kell. - törte meg a nevetést Dani.
- Oké. - álltam fel a földről és ő is. A bejárati ajtóhoz mentünk és kiengedtem Danit.
- Finom volt a kaja. Köszi, az ebédet. - mosolygót rám.  
- Szívesen.- kinyitottam az ajtót és kiment. Még megvártam még kimegy a kapunk, aztán becsuktam az ajtót.
Fel mostam a konyhában és elmentem hajat mosni, mivel tiszta víz volta hajam, így nem volt más választásom. A szobámban fel vettem a pizsim és leültem az íróasztalomhoz tanulni.
A telefonom pettyent egyet. Dani snapchat-en küldött egy képet.

Ez volt alá írva: " Elfáradtam a nagy harcban"
Küldtem gyorsan egy képet: " Ez van"



Utána már nem küldött, így nyugodtan tanultam tovább.

Nap: 4/5- elmegy.
Vízi csata: 5/5- vicces volt.